Tartós főzés a Nemzeti étteremben

„»Ügyfelem köztiszteletben álló, elismert személyiség. Abban bízunk, hogy ha az emberek látják azt, hogy ebből az ügyből kifolyólag, a Nemzeti étteremben való főzés miatt senki nem betegedett meg, akkor igenis nem lesz annak akadálya, hogy az ő tevékenysége folytatódjon.«

Szabó Ottó, a tiszafüredi Hableány Bt. tulajdonosának ügyvédje

A tiszafüredi Nemzeti étterem európai hírű anthraxgulyása remélhetőleg gyorsan bekerül a helyi értéktárba, és utána megnyílhat az út a hungarikummá nyilvánítás előtt, lennének népviseletbe öltözött bögyös-faros menyecskék, zászlók, címer, szalag, Fazekas miniszter is tarthat majd beszédet, kiemelve a magyarság különleges leleményességét, leleményes különlegességét, egyszeri megismételhetetlenségét és megismételhetetlen egyszeriségét, aztán átvágná a szalagot. Is.

A hungarikumságot magának a sztorinak mint a magyarságra különlegesen jellemző szellemi alkotásnak is azonnal meg lehetne ítélni. Ilyen halálos baktériumból, fertőzésveszélyből miegyébből a világon mindenütt valami Robin Cook-os hangulatú biohorror kerekedne, minálunk ebből is Móricz-novella lesz Rokonok-Barbárok mashup, baráti miniszterekkel, hűbérbirtokba kapott nemzeti parki földdel, szoros sportbarátsággal, kispályás futballcsapattal, letutizott, olcsó marhahússal.”