Az év talán legnyomasztóbb riportját közölte a minap a 444 arról, hogyan folytatta a budapesti elitgimnáziumban tanító S. tanár − majd tévés szerkesztő − szexuális játékait, üzelmeit, visszaéléseit különböző kiskorú diákjaival elzárt táborokban vagy épp a lakásán − és hogyan maradt mindez évtizedeken keresztül titokban, elszámoltatás, felelősségre vonás nélkül. A következmények nélküli ország, ugye.
Nem akarok most kifejezetten a személlyel, a médiában már egyre inkább teljes nevén emlegetett S. tanárral foglalkozni. Lehet, hogy a tettei jogilag már elévültek, de ő most is itt él közöttünk. Pontosabban, egyes információk szerint most már leginkább a társadalmon és régi baráti és munkahelyi kapcsolatain kívül, minden nap arra ébredve, hogy a fél ország, és annak nyilvánossága − vagyis az ő régi közege − róla és tetteiről beszél. „Vidéken élek, egy hegyoldalban van a házam, nem kell a társadalommal érintkeznem. Ez büntetés, de felszabadulás és megtisztulás is” − állítja maga S., és utána botrányos flegmasággal teszi hozzá: „Csúnya kudarctörténet ez az egész. De ezt dobta a gép”.
De hogy tudta ezt − és mindössze ennyit − dobni a gép? Ezért fontos S. tanár ügyéről az értelmiségi elit és annak útvesztése kontextusában beszélni. Tűnhet távolinak ez a kapcsolat, de feltevésem szerint van miről beszélni ennek kapcsán. Mert ahogy Konrád értelmiségi önhittségről és az európai valóság meg nem értéséről tanúskodó mondata („Az autonóm értelmiségeknek szellemi felügyelet alatt kell tartaniuk a nemzetállami kormányokat”), ahogy a Pásztor Albert körül immár a baloldalon belül dúló valóságértelmezési és szóhasználati vita, úgy az intellektuális elit S. tanár ügyében mutatott csődje is az értelmiségi útvesztés egyik mostanában felbukkant epizódja lehet.
*
Mert mit is tudunk az ügy körülményeiről? Adott az egyik budapesti elitgimnázium, amibe a budapesti elit egy részének egymást követő nemzedékei járnak. Ugyanez az elit versengett azért, hogy gyermekei azokba a nyári táborokba (nyaraltatásokra) jussanak el, ami az elit ifjú nemzedékeit fogta össze a nyári hetekre. Ezeket a táborokat a szélesebb társadalom nem is ismerte, sőt, olyan zárt közegek voltak, amiből még maguk az érintettek sem beszélhettek ki túl sokat.