„Ez a két, pártnak látszó érdekérvényesítő csoportosulás (a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt) anno közös kormányt alakított, ami aztán szétment, majd egymás legádázabb ellenfelei lettek, a nemzlibek összeálltak a szocikkal, közben volt egy bal-jobb nagykoalíciós intermezzo, már meg sem tudom számolni, a szoclib összefogás hányszor erőszakolt ki népszavazást az akkor még a demlibek védnökének számító államfő leváltására, a szoclibek közösen kormányoztak, demlibek ellenzékben, közben ők is szakadtak, de a szoc és lib utak is különváltak, most pedig elrakják az összes kést, és a nemzlibek a demlibekkel készülnek – hogy is mondják ezt – fuzionálni. Huhh. Török Gábor legyen a talpán, aki ebben kiismeri magát.
Török Gábornak persze könnyű dolga van. Mert a magyar politikai életről sok szörnyűséget el lehet mondani (tényleg), de ez elképzelhetetlen.
Anyaországi olvasóink kedvéért, a helyzet valahogy így néz ki (a pártokat teljesen random módon társítom, mert így működik Romániában): a Fidesz összeáll az Együtt-PM-mel, válaszul a KDNP kiválik és szövetkezik a Demokratikus Koalícióval, majd a szövetségbe beemelik az LMP-t és a Jobbikot, a Fidesz koalíciót köt az MSZP-vel, de elveszítik a választást, az Együtt kiszáll és különalkut köt a Jobbikkal, ez szétrobbantja a kormánykoalíciót és az ellenzéki szövetséget is, végül a DK és a Fidesz egyesülnek és megnyerik a választást. Tudják követni? Nyugi, már én sem.”