„Andrej Kiska tehát élt hatalmával, és megmutatta, hogy az alkotmánybírók kapcsán fontos számára, hogy ne pártokhoz kötődő, szakmailag alig ismert emberek kerüljenek a posztokra. Fontos megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság tagjait már 12 évre nevezik ki, azaz egy alkotmánybíró három kormányciklust is végigdolgozik. Emellett fontos az is, hogy Kiska ideje alatt minden korábban megválasztott alkotmánybíró mandátuma lejár, tehát valójában az államfőn múlik, hogy öt év múlva milyen összetételű lesz a testület. És akkor még nem beszéltünk az alacsonyabb szintű posztokról, amelyekre az elnök nevezi ki a jelölteket.
A múlt heti miniszterváltások kapcsán viszont egyértelművé tette az államfő, hogy a kormány összetételébe nem kíván beleszólni. Az új minisztereket minden gond nélkül kinevezte. Robert Fico kormányának az a nagy szerencséje, hogy első két évében kicserélődtek a fontosabb pozíciókon az emberek, mert a jövőben hasonló kinevezési ügyekben még meggyűlhet a baja az államfővel.
Egyébként az ilyen mechanizmusokat hívják fékek és ellensúlyok rendszerének, s egy jól működő demokráciában pont azt szolgálják, hogy a politikai döntések ne egy szűk csoport kezében összpontosuljanak. Szlovákiában Kiska megválasztása és első lépései után örömmel konstatálhatjuk, hogy nálunk működésbe lépett ez a rendszer.”