Miskolc Pásztora

„Debreczeni József Pásztor Albert mellett című írásában igyekszik meggyőzni az olvasóit arról, hogy a demokratikus oldal alkalmas jelöltet választott. Ennek érdekében bizonyítani próbálja, hogy a jelölt nem rasszista. Nyilvánvalóan ez a legfontosabb kérdés, ami messze túlmutat a konkrét eseten, mert az egész magyar kulturális és politikai életet érinti. A kérdés úgy szól: hogyan lehet megkülönböztetni a rasszistát a nem rasszistától? Jelenleg erre nincsen konszenzusos válasza a magyar demokratáknak. Debreczeni úgy érvel, hogy csak az rasszista, aki nem tekinti egységesnek az emberi fajt és biológiai tulajdonságokra vezeti vissza az emberek tulajdonságait. Ilyet pedig – szerinte – Pásztor úr nem tett.

Csakhogy, amiről Debreczeni beszél az a régi, 19–20. századi rasszizmus; az új rasszizmus, éppen azért mert a genetika cáfolja az axiómáit, már igyekszik távol tartani magát a genetikától, és a kultúrára helyezi a hangsúlyt. »[…] a rasszizmus még mindig létezik, csakhogy immár kulturális természetű […] 1970 óta található meg az európai szélsőjobb szóhasználatában, és inkább a kívülállók problémává váló kulturális normáit, értékeit, tradícióit és életstílusát emeli ki, mint a fiziognómiáját.« (1) Az a rasszizmus, amely ma hódít, a kulturális differenciát hangsúlyozza, ezért az új rasszizmus képviselői nem is szívesen mondják magukat rasszistának a hagyományos értelemben. A Jobbik, ahogyan Pásztor Albert is, tagadja, hogy rasszista lenne, (2) és érvelésének középpontjában az »elviselhetetlen« kulturális különbség áll, amelyet „csupán” gyakorlatilag vegyít a hagyományos, biológiai rasszizmussal.”