„Milliomosnak maszkolt ezresek, az ezeregy törlesztőrészlet meséi. Frank vihar, forint veszteglés, euró vízió. Új építésű lakópark szoftfasiszta lakókkal, garázslejáró, egofeljáró, fake énképek, saját pláza a ház végében. Vérszemet kapott, önmagával összkomfortos ingatlanügynök az elején. Egyéni cirkó, közös költség, lentről loopolt lépcsőház, közös képviselő zsebre tett cash-se. Kikapcsolt vízóra, porta, szolga, szalmaszál Édenbe, szelektív kukákkal keresztezett sugárút a vadonba. Sugar shop az inzulin tűk közt, újszerű panel panoráma, törékeny lelet a kerület közepén.
Lakógyűlés. Hűlt helyén talált felújítási alap, alakzatba rendeződött rendezőbizottság, a Corvin Confidential. Katalin, az elnök, tekintete akár a gonosz karaktert játszó James Cromwellé, szemei a késedelmi kamatlábak. Szürke haj, szürke szemüvegkeret, szürke kardigán, szürke excelek, ha jobban megnéznénk, kirajzolódna rajta az ötvenedik árnyalat is. Karolin, bizottsági alelnök, titulushajhász, fontoskodás- és Frontin-függő. Károly, a gondnok, foglalkozását tekintve gyakorló alkoholista. Szandál, zokni, krajcárrum-zombi. Khalid, az arab, a kivitelező embere, maga se tudja mi a foglalkozása azon kívül, hogy egy jogi személy személye. Falakat húznak fel fele annyi cementtel és mésszel, mint azt a jogszabály előírja. A lakók nem, de ők boldogan élnek, amíg fel nem falnak.”