„Már a BZSH-közgyűlés idején is tudott valamit Schwezoff meglehetősen mozgalmas múltjáról?
Pletykálták, hogy valamikor állítólag fellépett egy melegbárban, de erről semmiféle bizonyítékot nem láttam. Se fényképet, se mást. Éppen ezért nem is foglalkoztam vele. Azt pedig végképp nem tudtam, hogy ez nem egyszeri alkalom volt, hanem akkori életformájának szerves, meghatározó része. Katolikus és evangélikus vallásgyakorlata pedig még támogatóit is meglepte.
(...)
Schwezoff Dávid betért a zsidó vallásba. A Mazsihisz konkurense, Oberlander Báruch ortodox rabbi állásfoglalása szerint a zsidóság egyik legfontosabb fogalma a tsuvá (megtérés), és »ha valaki azt állítja, hogy felhagyott korábbi vétkes tetteivel, kötelességünk befogadni és segíteni a visszatérés útján. Nincs jogunk kételyt támasztani őszinteségével kapcsolatban, egészen addig, amíg – ne adj Isten! – az ellenkezője nem igazolódik«.
A zsidó vallásba való betérés nem ugyanaz, mint a tsuvá, a megtérés, ami mély elkötelezettséget jelent. De most ne bonyolódjunk bele a részletekbe. A tévedés jogát fenntartva, tudomásom szerint Schwezoff Dávid rokonságában se anyai, se apai ágon nincsenek zsidók, ami természetesen nem akadálya annak, hogy a zsidó közösséghez tartozzon. A betérteket ugyanolyan zsidónak tekintjük, mint azokat, akik annak születtek. Az Oberlander Báruch által használt tsuvá fogalmát ellenben sem a közélet, sem a politika nem ismeri. Az ügyvezető igazgatói poszt nem vallási tisztség. Schwezoff Dávid nyugodtan maradhat a zsidó közösség tagja: járjon zsinagógába, imádkozzon, vegyen részt az összejöveteleken, érezze jól magát. Csak ne akarjon közéleti tisztséget vállalni! Egy olyan ember, aki eltitkolta zavaros múltját, egész egyszerűen erkölcsileg alkalmatlan az ügyvezetői pozíció betöltésére. Ma már látjuk, milyen súlyos károkat okoz személye a közösségünknek, a teljes magyarországi zsidóságnak. Vállalhatatlan!”