Miskolci kérdések

„Ha Pásztor 2009-ben - nem elég árnyaltan - leírt egy jelenséget a városi bűnözési statisztikáról, az együttélés nehézségeiről, akkor meg se fontoljuk, amit mond harminc év rendőri tapasztalatával a háta mögött? Meg se próbáljuk megérteni, hogy Miskolcon mitől van háromnegyede az Orbán-Vona párosnak az elhangzott mondatok után öt évvel? Vagy Miskolcnak most már annyi, maradjon is így? Úgy kell nekik? Majd Pestről megmondjuk, hogy ha valakik felszállnak a buszra Miskolcon, akkor nem illik rettegni? Biztos, hogy az eddig adott, amúgy helyes, de mégis csak tisztán emberi jogi válaszaink elégségesek ennek a ki nem beszélt konfliktusnak a megoldására? Elkészültek már a romák beilleszkedésére, oktatási, kulturális csatlakoztatására tervezett programok? Vannak már ehhez számítások, hogy mennyibe kerül, elindult már erről bármiféle társadalmi vita? Hogyan győzünk meg egy jelentős többséget arról, hogy adóforintjaikból bizony, százmilliárdokat kéne költeni erre a programra, miközben saját tartózkodásukat, félelmeiket, előítéleteiket is le kellene győzniük, hogy ez a több éves, talán évtizedes program sikeres legyen? A roma emberi jogi párt hány szavazatot is kapott a választáson?  

Gyűlölöm és megvetem a rasszizmus minden formáját, de az sem korrekt, hogy most a DK-ra próbálnak ráverni egy vádat, miközben három párt talált egy jelöltet, aki végre mozdíthatna valamit Miskolcon. Abban a városban, ahol a DK a közgyűlést megzavarva tiltakozott a romák kitelepítése ellen. Miért nem hallgatjuk meg Pásztor Albert terveit, elképzeléseit?

Eszembe jut a 2008-as Út a munkához program, amelyet a Gyurcsány-kormány vezetett be. Megvetés volt rá a válasz. Balliberális közírók egész hada gyalázta a közmunkát, mondván, rabszolgaság, éhbér és semmi más. Ma egy ország háromnegyede (!) tartja az Orbán-kormány (!) egyik legsikeresebb projektjének még akkor is, ha a feladat és az összeg, amit a közmunkás kap, gyakran megalázó, illetve kevés. Az emberek túlnyomó többsége azonban úgy látja, legalább csinálnak valamit ezek az emberek és van okuk arra, hogy reggel elinduljanak otthonról. Akkor az emberek túlnyomó többsége ostoba lenne? Vagy csak más válaszokat ad magában társadalmi kérdésekre, mint publicistáink és szociológusaink nagy része?”