Miért nem született petíció, amikor az izraeli miniszterelnök Budapestre látogatott?

Nem lenne rossz közös pontot találni valahol az embertelenség ellenében, hiszen, ha mindig csak az egyik oldal szenvedését ismerjük el.

Mivel a Pride az uralkodó csoportok harcának egyik lecsapódása a szimbólumok világában, az emberek többsége számára nem egy alávetett csoport jogokért vívott küzdelméről szól.
„Kelet-Európában a kétezres évektől a harc elemévé vált a nyugati polgárjogi hagyományra építő (homo)szexuális egyenjogúság politikai témája (amely máshol is a világnézeti összeütközések egyik pontja) és ennek szimbolikus megjelenése a Meleg Büszkeség Napi felvonulás. Ennél a témánál is kialakult a harc rítusa: a felvonulás környékén megjelennek a saját politikai pozíciót tisztázó és az ellenfelet becsmérlő írások, tartalmak.
És Kelet-Európában ez a téma is beleilleszkedik az uralkodó csoportok önmeghatározását régóta beborító »nyugat-kelet« „modern-elmaradott” »civilizáció-balkán« öngyarmatosító nagy-elbeszélésbe.
Ha valakiben nem támadt föl a kényszer, hogy mindenáron gondoljon valamit a Pride-ról – támogassa, vagy ellenezze – az összefügghet azzal is, hogy elutasítja a politikai hűség kinyilvánításának ilyen rituáléit. Mivel a Pride az uralkodó csoportok harcának egyik lecsapódása a szimbólumok világában, az emberek többsége számára nem egy alávetett csoport jogokért vívott küzdelméről szól.”