Akik még nem Apple-gépen nyomták a tutit a mélyszegénységről - A 135 éve született Móricz Zsigmond és a népi írók

„Móricz Zsigmond még pályakezdőként fogalmazta meg újságírói alapelveit, melyek a következők voltak: mindenkinek a lehető legjobban és legszebben kell írnia, senkinek nem szabad a becsületet, a jóízlést, a jellemet kigúnyolnia, semmilyen erkölcstelen dolog nem kerülhet a lapba, az írásoknak az általános társadalmi igazságok alapjain kell állniuk. A Napi Ász lapzártánkig nem közölte programcikkét.

Mindezt a Kelet Népénél, némiképp tapasztaltabban, úgy egészítette ki, hogy minél több konkrét adatra van szükség, s minél kevesebb felzúdulás indokolt.

A Kelet Népét küldetésnek tekintette. Mint újságíró hihetetlenül termékeny volt: írt, írt, írt. A Móricz-összes hamar akkorára nőtt, mint a Zámbó Jimmy-recepció. Írt tanulmányt, novellát, riportot, vezércikket, téglányi naplókat. Jócsik szerint annyit, amit más elolvas, ő annyit írt egyetlen nap alatt. Éppen ezért egészen elképzelhetetlen volt, hogy Móricz mellett akárki is megvalósítsa akaratát. Példának okáért megbízta a kritikai rovat vezetésével Németh Lászlót (képünkön), és azonnal négy cikket adott neki a rovatba.Mindezt úgy, hogy Németh korábban egymaga írta a Tanút, szóval ő is szerette maga kitölteni a felületeit. Mintha egy sportrovatban együtt lenne Lakat T. és Bocsák.

Mindemellett nem one-man-show volt a Kelet Népe. Móricz szerkesztői elve éppenhogy vonzó volt számtalan szerző számára. Móricz kérlelhetetlen volt, azt kérte a szerzőktől, hogy olyan cikkeket írjanak neki, amiket máshova nem írhatnak meg. Azt akarta, hogy éle legyen a lapnak. Egyszerűen nem bírta a cikkezést önmagáért meg a helytöltésért. Kíváncsiak vagyunk, mit kezdett volna a »Hason fekve álmodunk a szexről« című dolgozattal.

Jócsik érdekes anekdotája szerint sokan azért akartak publikálni a Kelet Népébe, mert az jó ajánlólevelet jelentett számukra a későbbiekben. Egyszer egy zenetanár hasonló céllal érkezett a szerkesztőségbe, és éppen belebotlott Móricz Zsigmondba, aki megkérdezte tőle, hogy miért akar írni a lapba, mire az újságíró azt felelte, hogy »Hát, hogy itt is jelenjen meg írásom!«, Móricz éktelen dühre gerjedt, pedig nem volt az az ideges típus. Végül aztán órákkal később keserűen kérdezte: »Mi lesz ebből a fiatalságból, ha nem akarja az eget leszakasztani, amikor tollat vesz a kezébe?« A hanyatlás-elméletekben továbbra sem hiszünk, de illusztrálni azért tudnánk ma neki a válaszunkat.

Hiába a főnök lelkesedése, a lap egyes időszakaiban csak és kizárólag a túlélésért küzdött. 1940 nyarán például Móricz összehívta a folyóirat munkatársait, Féja, Darvas, Erdei, Sárközi, Kovács, mind ott volt. Az író, mint utóbb kiderült, azért rendezett péksütis teadélutánt, hogy a csapat eldöntse, folytatja-e a lap szerkesztését. Csupán 800 előfizetője volt ekkor az újságnak, ami nem elég a fenntartásához. Nyerges Zsolt meg nem csörgött oda, hogy van egy ötlete. Ekkor került Jócsik Móricz mellé, és szívós munkával konszolidálták a lapot, és a Kelet Népe kezdett megélni a maga erejéből.”