A valóság nem feltétlenül a balliberális elit elképzelése szerint alakul. A következő öt év alatt eldől, képes-e életben maradni jelenlegi formájában az Európai Unió. Közhely – éppen azért, mert a világtörténelem vitathatatlanul bizonyítja, hogy a túl nagyra nőtt birodalmak sorsa végül a bukás. A demokrácia terjesztésének jelszava mögött sokszor expanziós törekvések állnak. A politikai elvek viszont nem exportálhatók, nem szoríthatók sablonok közé. Ha a vevő nem kér az áruból, ne tuszkoljuk a kosarába, ellenkező esetben szaporodnak a konfliktusok, és egymás után törnek ki helyi háborúk.
Az ukrán helyzet nem más, mint a Trianon idején elhelyezett egyik akna robbanása, és feltételezhetően még csak nem is az utolsó. Az Európán kívüli világ történései is meggondolásra intenek. A jelek szerint a vén kontinens népeinek jutott az a feladat, hogy ellensúlyozzák a globális pénzvilág hatalmi törekvéseit, és az európai civil embereknek van is ehhez egy »titkos« receptje: az összefogás képessége. Talán éppen az a két csepp tinta gyorsítja fel a folyamatot, amelyet Cameron és Orbán Európa vizébe ejtett, megkísérelve az ígéretek földjéről a realitás felé terelni az uniót.”