Ezt hétfőn Lázár János jelentette be, és az ünnepélyes megnyitó elmaradását azzal indokolta, hogy »a kormány nem ünnepel, hanem tiszteletben tartja az elmúlt néhány hét társadalmi vitáit, megszólalásait«. Ami magyarul azt jelenti, hogy egy minisztériumi főosztályvezetőt sem tudtak találni, aki arccal felvállalta volna ezt az izét, hogy aztán neve örökre össze is kapcsolódjon Közép-Európa újkori történetének legrondább köztéri műalkotásával.
Ilyen arcvesztéssel járó feladatra természetesen Orbán Viktor sem vállalkozott. Inkább egy egészen zavaros közleményt adott ki hétfő délután, aminek az elején kvázi a kormánya kötelességének nevezte, hogy hazudjon egy rondát, a végén pedig sikerült még egy kis brüsszeles áthallást is belecsempészni egyébként is lehangolóan gyáva mondanivalójába. A kettő közt pedig egy kicsit mentegette a magyar népet, amely biztosan nem önszorgalomból állt neki lemészárolni önnön részeit, hanem mert egy idegen hatalom ráparancsolt.
2014 nyarán engem már rég nem érdekel, ha egy magyar politikus a szó legszorosabb értelmében bejön az otthonomba és odafingik az orrom alá. Gyurcsány Ferenc, a pojáca legalább arcát adta minden vérlázító döntéséhez. Orbán, aki 25 év kemény munkájával elérte, hogy politikusként semmivel se legyen jobb elődjénél, most ezzel az emlékművel emberileg is leért arra a szintre.