Polgári fordulat (1. rész)

„A 2014-es választások kérdése a magyar választók többsége számára nagyon is egyszerű volt: ki tud megvédeni engem és a családomat? Történt ez mindazért, mert a kormányzó párt háborús retorikájából logikusan ez következik, de azért is, mert a világ 2008 óta jelentős átalakuláson esik át, az elhúzódó bizalmi válság válaszok helyett újabb bizonytalanságot szül. Ki fogja megvédeni a munkahelyemet Magyarországon, ha közel hatmillió álláshely szűnt meg az Unióban összesen? Ki tudja biztonságban a közös kassza kulcsát, ha az eurózóna is hitelválsággal küzd? Ki tudja a legmagabiztosabban irányítani a kormányt ilyen viharos időkben?

A biztonságkeresés, a kiút, a stabilitás iránti vágyat persze lehetett fokozni: ki védi meg a rezsicsökkentést a kommunistáktól? Ki védi meg a magyar földet a labancoktól? Ki véd meg az ingyenélő cigányoktól? Ki véd meg az élősködő, a nemzetet évtizedek óta kiszipolyozó multiktól? Ki véd meg a gyarmatosító IMF-től? A Fidesz új narratívát teremtett, elérte, hogy ő tegye fel a kérdéseket és ő is adjon azokra választ, retorikájában, a Békemenet szlogenje alatt, valamint társadalmi, politikai erejében, annak hatalmasságában. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényege, hogy egyetlen szempontot minden támogató és kritikus számára egyaránt kifejezésre juttat: az erőt. A pofátlan, de következetes, harcias válaszok; az élet minden területére, a trafiktól az iskolákig beszivárgó fidesznyikok; az erős állami vállalatok; a centralizáció; a szinte korlátlan médiahatalom; a nekünk még kerti stadionunk is lehet politikája - még ha ellenérzéseket is vált ki - azt az érzetet kelti, hogy az országot stabil kormányzat vezeti.

A Fidesz újra elveszi a kedvet a versenytől a piacon, hiszen értelmetlenné válik a teljesítmények összemérése a mindenható állami vállalatokkal, kegyeltekkel, szabályozókkal szemben. És elveszi az értelmet a politikai programok versenyétől, hiszen kritikusait szélsőségesként, rendszeren kívüliként definiálja, a szabad gondolatok terjedése előtt gátat szab, törvénykezése útján elbizonytalanít, ellehetetlenít, kivéreztet. Orbán csapdába ejtette Magyarországot. A polgári körök, mint helyi értelmiségiek, tanárok, orvosok, vállalkozók közösségeinek egykori kormánya mára az erő, a Békemenet arctalan tömegében feloldódó kiszolgáltatottak kormánya lett. Nem keresztény, mert a kereszténység nem táplálkozhat gőgből és kivagyiságból; nem polgári, mert nem hisz a tudásban, a teljesítményben és a gondolatok szabadságában; nem haladó, mert mintaként letűnt korok uram-bátyám világát állítja, nem nyitott a 21. század új válaszai iránt.”