Hogy sikerült ezt így elbaltázni?

„A lényeg ez: a fő probléma az EU számára nem az, hogy »érthetetlen« vagy »távoli« (ezek a közhelyek teljesen haszontalanok), hanem az, hogy nem elég demokratikus. A saját kormányukat az emberek le tudják váltani, ha tartósan bebizonyosodik róla, hogy nem tud kormányozni. De az Európai Bizottságot és az Európai Unió Tanácsát, ahol ezeket a döntéseket hozzák, nem tudjuk leváltani. Ez nagy baj, mert ha az emberek úgy érzik, egy olyan szervezet, ami felett nincs valódi hatalmuk, ilyen komolyan (és adott esetben ilyen negatívan) avatkozik be az életükbe, akkor biztosan ellene fognak fordulni. Talán ezt fejezi ki legjobban a múlt heti európai választási eredmény.

Mi a megoldás? Egy egységes valutaövezetben elkerülhetetlen, hogy valamiféle közös költségvetési kontroll legyen, legalábbis amíg nincs egyetlen óriási szövetségi költségvetés, mint az USA-ban, ami a gazdagabb részekről nagy transzfereket eszközöl a szegényebb részekre (például munkanélküli segély vagy állami befektetések formájában). Az eurót nem lehet anélkül működtetni, hogy egy központi szerv ne hangolja össze és felügyelje valamennyire az állami büdzséket, mert az uniós költségvetés nagyon kicsi: az EU éves GDP-jének kb. 1 százaléka (az amerikai kb. 30 százaléka). Az EU-ban ezt a felügyeleti és koordinációs feladatot az Európai Bizottság és a tagállamok pénzügyminiszterei közösen látják el. A baj az, hogy nincs fölöttük érdemi demokratikus ellenőrzés, és valójában nem is lehet, ugyanis Európa nem nemzet, és ezért valószínűleg nem is működhet valódi demokráciaként. Ez az ellentmondás látszólag bukásra kárhoztatja az eurót. De a gyakorlatban az élet rengeteg ellentmondást eltűr. Végül is az euró is létezik már 15 éve, és a válságot is túlélte, legalábbis eddig.”