Egy Bourbon, aki nem felejtett, de tanult

Eközben Spanyolhonban... Lemond a király, a Bourbon-ház sarja, a jobboldali, néppárti kormány válságkezelő intézkedései elégedetlenségeket szülnek, s a lemondás után utcára mennek a köztársaságpártiak, azzal a jelszóval, hogy hozd magaddal a saját guillotine-odat. Bolond lyukból bolond szél fúj. Lemondott a király, éljen a király, VI. Fülöp!

A spanyolokat nem nagyon érdekli a külpolitika, egy barátomat például arról kérdezték pár éve, szomszédunk-e Korea. Ami érdekli őket, az ugye inkább a hispán világ, meg Afrika észak-nyugati csücske Gibraltár miatt. Kicsit olyanok, mint az angolok, megvan a saját világuk. A külpolitikától való idegenkedés rokon vonás a spanyolok és a magyarok között, ahogy az előző spanyol választások is több párhuzamot mutattak a 2010-es magyarral. A spanyol király, I. János Károly lemondása nem csak nálunk, hanem egész Európában alulértékelt hír maradt, pedig... Pedig a dolog megér egy gondolatmenetet. I. János Károly király létére a spanyol demokrácia atyja, hiszen ő vezette át a Franco tábornok halálát követő átmeneten (transición) az országot.

A dolog nehézkesen indult, ugyanis a jogos örökös János Károly apja, János, azaz Don Juan barcelonai gróf lett volna, Franco viszont nem bízott benne, és inkább az irányíthatóbbnak tűnő herceget szerette volna. Végül sikerült elérnie, hogy a gróf lemondjon a trónról fia javára.

János Károly 1938-ban született Rómában. Keresztapja XIII. Alfonz, az utolsó, valóban uralkodó spanyol király, azaz a nagyapja volt; és Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa keresztelte meg. Az apja, Don Juan, aki angol tengerésziskolába is járt, 1936-ban karlista egyenruhában megpróbált csatlakozni a spanyol polgárháború nemzeti oldalán harcolókhoz, a híres Mola tábornok seregéhez; aztán megint megpróbálkozott ezzel 1937-ben is. Viszont mindkétszer felismerték és megakadályozták a csatlakozását, mondván, óvnia kell életét; persze a valódi ok az volt, hogy igazából a nemzeti oldalon sem mindenki volt monarchista, és nyugtalanságot keltett volna a trónörökös felbukkanása (pedig a csatlakozásra apja, XIII. Alfonz is biztatta). 

Don Juant liberális, angolbarát, Franco-ellenes trónvárományosként tartották számon, ám fiát, János Károlyt nem különösebben intelligens, zárdai körülmények között nevelkedett francoistának könyvelte el a spanyol közvélemény az első időszakban. De az átmenet folyamán János Károly bizonyított. A vezetésével készült az új alkotmány, a megalakult pártok kompromisszuma képpen: a szocialisták kénytelen voltak lemondani köztársasági álmaikról, elismervén, hogy a monarchia pillanatnyilag nélkülözhetetlen. Az alkotmány szerint Spanyolország szociáldemokrata jogállam, parlamenti monarchia; az alaptörvény kiemeli a katolikus egyház szerepét is. János Károly − habár nem rendelkezik a középkori vagy az újkori abszolút uralkodók hatalmával, szinte csak szimbolikus alak − fontos szerepet játszott a spanyol államéletben: egyrészt közvetítő személyiségként, másrészt egy katonai államcsíny megakadályozójaként, harmadrészt pedig rendkívül szerteágazó nemzetközi kapcsolatai révén. Személyében a Franco-éra utáni baszkföldi látogatásakor ötszáz év után lépett először spanyol uralkodó Eskuadi földjére.

A spanyol királyi család nem az egykori királyi palotában lakik, amibe amúgy Franco beköltözött, hanem Zarzuelában, egy szerényebb hajlékban. A király fő hobbija a vitorlázás (hajója a Fortuna II), de szeret fotózni, lelkes rádióamatőr (két kollégájával és barátjával, a jordán Husszeinnal és a marokkói II. Hasszánnal, akik szintén amatőr rádiózók, szívesen beszélgettek így), szeret síelni, autót vezetni, kedvenc motorja pedig egy Harley-Davidson. Évente nyolc öltönyt varrat magának, négyet nyárra, négyet télre. 

Zsófia királyné, Dona Sofia görög királylányként ment hozzá János Károlyhoz. Igazi királynéi alkat, okos, bölcs asszony, rendkívüli kisugárzással rendelkező személyiség, aki szereti a politikát. János Károly mindig is azt mondta, hogy a felesége a legközelebbi munkatársa. Spanyolország Zsófia kapcsolatainak is sokat köszönhet.

Fia, a most trónra lépő Fülöp 1968-ban született, közel két méteres figura, kedveli a Pink Floydot, rengeteget sportolt, magashegyi túrákra járt, apjával backgammonozott, atletizált, focizott, a zöld övig jutott a dzsúdóban, síel, vitorlázik; a sárkányrepüléstől viszont eltiltották gyerekkorában. Emellett furulyázott és gitározott. Először a zaragozai katonai akadémiára járt (anno ennek volt a vezetője Franco, akit ott egyébként nagyon szerettek), majd belépett a tengerészethez Galíciában. Ugyanazon a hajón szolgált, amelyiken az apja, és a személyzetből volt valaki, aki harminc évvel korábban János Károllyal is együtt szolgált: a szakács. Fülöp az Egyesült Államokban jogi és politikatudományi tanulmányokat folytatott.

Jellemző, hogy amikor Fülöp vásárolt egy rezidenciát Madridban, nekiesett az építészszakma, hogy ízléstelen és nincs benne semmi kortárs, csak kőklasszikus dolgok. Mint kiderült, Fülöp a berendezéskor a családi hagyatékból válogatott. Fülöp felesége Letizia Ortiz, a spanyol tévé korábbi bemondónője, akivel 2004-ben házasodtak össze, ő lett 180 év után az első spanyol hercegné. 

Érdekes egyébként, hogy az európai uralkodócsaládokban van egy másik, ismert Fülöp herceg, II. Erzsébet brit uralkodónak a 93. születésnapját a napokban ünneplő férje, aki Zsófiához hasonlóan az egykori görög uralkodói családhoz kapcsolódik. Az ő szexepilje a politikailag súlyosan inkorrekt beszólások eleresztése, a lapok általában az ezekből való válogatásokkal emlékeznek meg róla.

Várható volt, hogy a spanyol polgárháborút és a Franco-érát túlélő köztársasági mozgalom hívei János Károly lemondása kapcsán utcára mennek. Erre jó apropó a spanyolokat erőteljesen sújtó válság is: van, aki a monarchiára fogja a dolgot, nagyjából olyan realitásérzékkel, mint amikor az itthoni ősmagyar ezoterikusok a Szent Korona kegyét akarják elnyerni, hogy annak a kisugárzása mentse meg az országot.

A spanyol köztársasági mozgalom teljesen idióta dolgokat tud művelni, például a munkásosztály nevében lépnek fel a tüntetők, olyan jelszavakkal, hogy „hozd magaddal a saját guillotine-odat”. Franco ilyen esetben talán lövetett volna, de egy demokrata királyt nem izgatnak az ilyen bohócforradalmárok, akik szerint kétpártrendszer okkupálta a spanyol politikai életet. Ilyenkor a jobbos, épp kormányzó Néppártra és a balos szocialistákra gondolnak, amelynek képviselője a tüntetések kapcsán azt válaszolta a tévé riporterének: természetesen a szocialisták köztársaságpártiak, de ugyanakkor alkotmányos talajon állnak. Ez nagyjából annyit tesz, hogy a köztársaság ügye elnapolva, most jó a királlyal is. Talán leginkább Mariano Rajoy kormányfőnek adhatunk igazat: a monarchia a stabilitás alapja. 

Fülöpöt, Asturia hercegét, akinek teljes nevében benne foglaltatnak minden szentek és Görögország is (Felipe Juan Pablo Alfonso de Todos los Santos de Borbón y de Grecia), június 18-án koronázzák spanyol királlyá, várhatóan VI. Fülöp néven.

„Mire jó a spanyol király?” – kérdezte egyszer egy spanyol lap, válaszolva is a kérdésre: „Semmire, de nélkülözhetetlen.”

*

Ajánlott irodalom: Bertrand Meyer-Stabley: János Károly és Zsófia királyné. A spanyol uralkodó pár. Jószöveg Műhely, 2005.