„Valójában a sok-sok különböző típus között voltak olyan devizahitelek is, amelyeknél volt valódi átváltás. A legtöbb hitelnél pedig a konverziónak volt valamilyen költsége (ezt swapnak hívják), de abban mindenképpen teljesen igaza volt a Kúriának, hogy a lakossági eladási és vételi marzsok felszámolása erősen túlzó, ily módon tisztességtelen volt.
Ahogy bizonyára az egyoldalú kamatemeléseknél is túlságosan könnyen fogott a hőskorban a bankok ceruzája. De azért azt, hogy a pénzügyi válság idején a bankok devizaforrásai ne drágultak volna, elég nehéz lenne szakmailag megindokolni.