Hej, de lemondatnám!

„Annyiban hálás dolog Magyarországon ellenzéki politikusnak lenni, hogy elég csak beleolvasni egy újságíró vagy egy oknyomozó csapat által talán hetekig készített - levelezés a hatóságokkal, közérdekű adatkérelem, megtagadása esetén jogi eljárás, dokumentumok beszerzése, helyszíni tudósítás és a többi - cikkbe, és máris tele pofával lehet üvöltözni, a nemes torgyáni hagyományok ösvényén, hogy »mondjon le«. Vagy orbánozni/gyurcsányozni/oligarcházni egy velőset.

Ezt csinálja mindkét oldal, ez ma a politikai kommunikáció alfája és omegája, ezt unja az, aki nem megy el szavazni. Persze a magas labdákat le kell csapni, hiszen a kormány új fejlesztési minisztere még süldő ügyvéd korában százával alapította a cégeket, amelyek pontos tevékenységéről semmit sem tudni. (...)

De hiába az Index oknyomozása, sajnos csak a gyanú árnyéka maradt, a Seszták által világra segített vállalkozásokról egyelőre nem kerültek elő törvénytelen tevékenységről szóló információk. Persze, amiben oroszok, ukránok és ügyvédek vannak, ott képtelenség megállni az ösztönös rögtönítélkezést.”