Újra a vidék veszít

„Csapnivalóan ócska utakon zötykölődnek a népek Bács-Kiskun megyében. A nagyobb városokba munkába járó polgárok nehezen megszerzett fizetésük jelentős részét buszjegyre-bérletre költik – ám az általuk kiadott sok ezer forint messze nem elegendő a kátyúkban széthulló, épp ezért folyton javításra szoruló járgányok reparálására, az amortizációra, a sofőrök fizetésére és az égbe emelkedő benzinárakra. Azaz az államnak a (Bács megyei) polgárok adójából kell kipótolnia a különbséget. Mivel az aszfaltcsík vacak, évtizedek óta javítatlan, egyre több a defekt, a törött tengely. A helyi volán pénzesládája kong, ám emelni nem lehet, s az állam sem tud többet adni.

A gordiuszi csomó átvágására kézenfekvő lenne az út fölújítása, ám odafönt, Pesten valakinek az az ötlete támadt, ne Józsikára és az aszfaltra költsünk, hanem inkább költöztessünk le néhány minisztériumot vidékre. Hiszen úgy is tele a kassza, minden kórházba jut ágy, tiszta lepedő, gyógyszer-kötszer-fecskendő, s az iskoláink is csodás állapotban leledzenek. Annyi a pénzünk, hogy nem tudjuk mire kiadni.

Igaz, ami igaz, (ha mondjuk) a Honvédelmi Minisztérium Székesfehérvárra került, azt mondhatja a »büszke vidéki«, lefagyasztottuk a gőgös budapesti bunkók arcáról a mosolyt – ám kár lenne feledni, Józsika időzített bombaként továbbra is ott ketyeg a Fejér megyei putriban, és a kátyúk sem tűntek el Bács-Kiskunban az utakról. Magyarán ne tévedjünk, a költözéssel a szó szoros értelmében vett vidék semmiféle előnyhöz nem jut, sőt, még inkább elvesznek tőle forrásokat ahelyett, hogy bővítenék azokat.

Ha nem hiszik, emlékezzenek vissza arra, mibe fájt, amikor maguk költöztek legutóbb. Ha megvan, szorozzák fel milliárdokkal.”