„Az Európai Bizottság elnökének demokratikus keretek között történő megválasztásáról szóló színjáték a tagállamok vezetőit sem hatotta meg. Bár a lisszaboni szerződés szerint az Európai Parlament nagyobb beleszólást kap személyi kérdésekben, az állam- és kormányfők erről hallani sem akarnak. Az Európai Bizottság elnökéről ugyanis mindig ők, és kizárólag ők döntöttek. Zárt ajtók mögött, titkos tárgyalásokon, háttéralkuk közepette. Olyan embert igyekeztek választani, akinek személyével nagyjából az összes nagy tagország ki volt békülve, de akit elsősorban Németország preferált, és aki nem szegült ellen Berlin akaratának. A portugál José Manuel Barroso a háttéralkuk emberének mintapéldája volt. Vezetésével az Európai Bizottság tökéletesen végrehajtotta a Berlin diktálta, megszorításokra épülő gazdaságpolitikát, megvalósította az EU integrációjának mélyítését és gyengítette a tagállamok érdekérvényesítési pozícióit.
Mivel Angela Merkel német kancellár továbbra is ezen az úton kívánja tartani az uniót, tökéletes választásnak bizonyul számára Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnök, aki az európai választásokat megnyert Európai Néppárt csúcsjelöltjeként követeli, hogy az Európai Bizottság következő elnöke legyen. Az EU föderációvá válását szorgalmazó Juncker kinevezése azonban kockázatos vállalkozás lehet Merkel részéről, hiszen a föderalisták és a nemzetállamok szerepét erősíteni kívánó tagállamok közötti vita sosem volt annyira heves, mint mostanában. A luxemburgi politikus Magyarország számára sem az ideális választás, hiszen Juncker egykori külügyminisztere, illetve a szintén luxemburgi Viviane Reding uniós biztos rendszeresen támadták hazánkat az elmúlt négy évben.”