Miért megyek ki a Pride-ra?

„Legyél »tisztesen szegény«: annyira ne, hogy utcára kerülj, mert akkor bűnös vagy, és annyira se, hogy segélyre szorulj, mert akkor élősködő vagy, de nyaralásra és étteremre már ne teljen, mert akkor viszont zsidó gyanús vagy (mondjuk nem is túl esélyes, hogy telne). Ha párkapcsolatban élnél, annak is megvan A Módja: értelemszerűen a házasság és gyerekvállalás nem a te szándékaidon múlik, hanem muszáj - a bürokrácia és a tömegek haragja egyszerre fog rád lesújtani, ha ez ellen »lázadsz«. Lehetne még sorolni, de persze az egész oda kumulálódik, hogy ne nagyon ugrálj, ne nagyon legyenek önálló gondolataid, ne keress önálló életmódot, hanem tudd a helyed a rendszerben, ha kell, tagadd meg, aki vagy, légy egy uniformizált fogaskerék, és ha mindezt nem tartod be, az önmagában deviancia, aberráció.

Az amcsik csak most fedezik fel a normcore-t, puszta divatirányzatként, miközben nálunk már szinte államvallás az élet minden területén. (Tudom, hogy ez nem csak a mostani rezsim és közhangulat sajátja, de ők kifejezetten igyekeznek csúcsra pörgetni ezt.)

És ez az egész jelenség egyetlen történet. Ugyanazok kapálóznak leghangosabban az ellen, hogy két, évtizedek óta monogám kapcsolatban együtt élő, gyermekeiket közösen nevelő, azonos nemű ember szabadon összeházasodhasson, mint akik ezzel egyidőben igyekeznek csökkenteni a sajtó, a munkavállalás, a politikai élet, a magánélet, a gazdasági élet, a puszta megélhetés stb terén is mindenki szabadságát. Ha rajtuk múlik, minden az ő kezükbe kerül, mindent ők kontrollálnak, egészen onnantól, hogy még cigit is csak az ő trafikjukban, WC papírt is az ő CBA-jukban vehetsz, odáig, amit a manyup pénzek és a lázári EU-pénzek (megdobva az illegális KEHI zaklatással), vagy az állandóan magukra szabott választási törvények jelentenek (a lista pedig hosszasan folytatható).”