Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
A „boldog békeidők” világa – minden látszat ellenére – belülről rothadt szét és eredményezett csaknem teljes összeroppanást.
„Ha valami előremutató tanulságot is le szeretnénk vonni a 20. század roppant véres évtizedeinek tragédiáiból, akkor nem elégedhetünk meg az események kompromisszumszerűen igazságos rekonstruálásával. Az I. világháború kitörésének száz évvel ezelőtt jóval mélyebb okai voltak, mint az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének meggyilkolása Szarajevóban, vagy a korabeli gyarmati világrend védelme, illetve megkérdőjelezése. Nagyapáink és dédapáink borzalmas háborúját valószínű azért éltette a többség minden érintett országban, mert általa azt a hazugul tekintélyelvű, farizeusul képmutató, szociálisan érzéketlen világrendet remélték megrengetni, amely a túlnyomó többség számára hitet, reményt, valódi vigaszt már nem, vagy csak alig tudott nyújtani. Az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságokat nem tudta tovább ellensúlyozni a teljesen dermedté vált (érték)rend, a kiüresedő akadémizmus, vagy a szecessziós pompa. A »boldog békeidők« világa – minden látszat ellenére – belülről rothadt szét és eredményezett csaknem teljes összeroppanást.”