Rohanunk a diktatúrába

„Csókolom, tessék mondani, ott vagyunk már? Ez már a diktatúra? Már mindannyian szemek vagyunk a láncban? Itt még szabad a választás? Igazságosak és sportszerűek a szabályok? És a sajtó? Azt ír, amit akar? Vagy, amit szabad neki? És ha megírja, akkor megtarthatja a szerkesztő az állását? És kap hirdetést, aki nem a kis vezetőt dicsőíti? Nincs adóvizsgálat annál, aki ellenzéki hangot támogat? És el lehet még mondani, hogy a fácánvadász mire költi a közpénzt? És hogy a haverjainak próbálta átjátszani a dohánykereskedelmet?

A jó pártkatonák kaptak trafikot? Vagy aki jobb üzleti tervet nyújtott be? És igaz, hogy minden üzlet egyhova ficcen be? És az ügyészség? A jogállam őre még? A bűnösökre csap le és nem nézi, hogy a gyanúsított kinek a fenekét nyalja? És ugye a főügyész nem köpköd együtt szotyit a végrehajtó hatalom fejével egy focistadion páholyában? (...)

És a tehetségtelen talpnyaloncok beállnak-e a sorba a helyükre? Vagy most övék a színház, a tévé, az újság, az alkotmány asztala? És vannak jó közéleti viták? A törvényeket a dolgos nép okos gyülekezete alaposan megtárgyalja, ugye? 

Ugye bátrak az emberek és nem akarnak diktatúrát, Tudják, hogy csak ők védhetik mindezt meg? Ugye tudják, hogy diktatúrában is felkel a Nap, de azért az mégiscsak más?”