Attila, maradjatok együtt!

„Szerintem igazságtalan lenne pont az Attila nyakába varrni a vártnál némileg talán gyengébb szereplést. Én úgy láttam, ő mindent megtett, élt-halt a csapatért, a felkészülés a mostoha körülmények ellenére is jól sikerült, egy picit több szerencse kellett volna, lehet, és azt se felejtsük el, hogy erősen lejtett a pálya. Szinte minden irányba. Pedig aki egy kicsit is ért hozzá, az láthatta, hogy Szanyi Tibi nagyon jól mozgott a szélen, együtt élt a játékkal, megjátszható volt, rendre jó ütemben mozgott keresztbe mindenkinek. Középen sajnos nem érkezett senki a labdáira, a Molnár Zsolti nagyon jól fejel, érzi a bőrt, de sajnos őt levették a pályáról, a múltbeli elhíresült kifütyülés felhánytorgatása minimum nem volt fair play.

Vagy ha ki kéne még emelnem valakit a pozitívak közül: ott a Hiller Pista, akinek nagyvonalú, rutinos védőjátékát még az ellenfél is rendre dicsérte! Mára szinte közmondásossá vált, széles körben emlegetett ars poeticája (quasi-credója), miszerint »Közelebb kell menni az emberekhez«, szinte közmondásossá vált. Ilyen emberekre van szükség, akik ennyire hitelesen és világosan látják a helyzet! Mert mi másra épülhetne modern, erős baloldal, mint éppen a lényeglátásra, valamint a mélyen emberközeli humánum hitelességére? (...)

Időt kell hagyni Attiláéknak, hogy a megkezdett munka gyümölcse beérhessen. Egy kiegyensúlyozott, egészséges Tukacs Istvánnal, egy továbbfejlődő, gólerős Velez Árpival, egy feljavuló dr. Legény Zsolttal itt még akármi is lehet. Nem zárnám ki a meglepetést sem.”