Válasz Pap Szilárd Istvánnak a határontúlimagyarozásról

Látva a vitát, az eredeti blogszövegre reagálva (nem vagyok fészbukos). De nehogy „balos véleménynek” mondja, mert ez Zokni (az vagyok ÉN) véleménye, foggalmam sincs, mi általában a „balosok” hozzáállása erről. („unalmas balos mantra”) Hát ÉN hogy unom, amikor valaki ellenérvként az „unalmat” hozza fel, mert más nem jut eszébe. „Ne lopj, ne ölj, ne kefélj félre…” – EZ aztán k.-ára unalmas jobbos, keresztény mantra, már kétezer (2000) éve nyammogják, amit egyébként még akkor sem lehetett egy az egyben alkalmazni – külön magyarázatok (jog, bíróság, büntetés végrehajtás) nélkül... A nemzetet az ÉRDEKKÖZÖSSÉG fűzi egybe. NEM a nyelv, NEM a közös múlt, NEM az „árvalányhajasch”, „oschtorosch”, „magyarosch” érzelmek fogják össze a közösséget. Az érdekeik mindig az evés, ivás, ölelés, alhatással kezdődnek, és csak ezek UTÁN jön a mindenség… Márpedig egy politikai választásnál CSAK ilyen alap dolgokra vonatkozóan lehet dönteni. Különösen akkor, ha a versengő felek a nemzetségbeli rokonoknak (a „határon túliaknak”) valóban EGYFORMÁN kívánják azt a nagy lelkét ápolgatni. EGYETLEN érdemi különbség van, hogy MÁS személyek révén. Nekem, Önnek, a magyaroknak, itt és ott, nem tök mindegy, hogy a hatalom Tőkéssel égeti magát, avagy sem? A lényeget úgysem érinti. Mindkét klientúra kiveszi a maga részét, csak azzal a különbséggel, hogy ezt a „Főtisztelendő Úr” Isten nevében teszi, ami tényleg eléggé szórakoztató... („Nem a határon túliak miatt nyerte agyon magát a Fidesz-KDNP…”) Barátom. Ez naivság, butaság, vagy tájékozatlanság? Nem azok miatt, hát persze. Nem emlékszik az első népszavazásra? Hát amiatt nyertek, mert Ön meg a Fidesz hitsorsosai (ha már „antiszemitizmusról” beszélünk) azt HITTÉK, hogy csak EMIATT IS többet, őszintébben, és lelkiismeretesebben foglalkoznak a magyarsággal Orbánék. Persze, nem. Miért is tennék? Miért, ez a Gaudi (micsoda név, lehetne Leonardo is…) jobb magyar lenne, mint bármelyikünk!? DEHOGY! Csak ő minden áron meg akar ÉLNI belőle! Leköpnek ezért egyesek valakit, vagy felkötnek, nem számít, ez a programja. A Fidesznek meg az volt. És bejött neki. („milyen hangulatban utaznak a Kárpát-medencében, amikor átlépik a magyar határt?”) Ezzel azt sugallja, hogy a balosokban nincsenek ilyen láthatatlan érzelmi szálak, melyek más, határon túli magyar közösségekhez kötik. Hangsúlyozom, nem vagyok „balos”. Fogalmam sincs, hogy mit gondolnak erről mások. De. Én NEM hatódom meg, ha Erdélybe, Felvidékre, vagy máshová megyek csak azért, mert ott nagyobb arányban laknak magyar anyanyelvűek, mint másutt. Minden magyar vonatkozás (emlékmű, épület, múzeum, közösség) érdekel, mert tanultam, vagy tanulnom kellett volna róla. De kíváncsi vagyok minden nemzetbélire, ha szembe jön. ENGEM nem zavar, ha románul, szlovákul szólalnak meg, nyitott vagyok velük szemben, és hasonló nyitottságot tételezek fel róluk, illetve várok el tőlük. Így neveltek, nem tehetek róla. Egyszer, gyerekkoromban - a határon túl - tört németséggel szólaltam meg egy boltban, és gyorsan kiderült, hogy észrevették: magyar vagyok. És fura ellenszenvet érzékeltem. Vadidegen, fiatal nők részéről. Soha, - utólag sem - „magyarságomban” éreztem magam megsértve, hanem emberként! Ostoba némberek, akik, mert más a nemzetiségem, megaláznak még az emberségemben is. Ennyi. Nem vagyunk egyformák. Én azt mondanám, hogy mindenben együtt érzek a magyarsággal, nekik drukkolok a sportban, megértem őket, szeretem őket. De ÉN látom a sandaságot is! Tudom, hogy nekik akkor jobb, ha együttműködnek a többségiekkel, még azon az áron is, hogy asszimilálódnak. Mert senkinek sem ér annyit az élete, hogy valahol másutt, biztonságban, magasztos büszkeséget érezzenek egy nemzet nagysága fölött. Éljenek a hősök! Persze. De nem ők élnek, hanem mi, akik büszkék vagyunk az áldozatukra… („mennyi más országban van még kettős állampolgárság”) Itt gyorsan megint az unalom. Ahogy, mint említettem a magyarországi esetben is, ezeknek nyilván legfőbb motivációja, az ott és akkor érvényes körülményeknek megfelelő politikai szituáció. NEM a „hűség, és hasonlók”, hanem az érdek, és hasonlók. Ezért a párhuzamok KÜLÖNBÖZŐ okait „elfeledni”, mert így kényelmes érvnek tűnik, hát, mit mondjak, dögunalmas. (A fél százalékot nem „’a’ határon túliak adták le”) Nos, de igen. Ahogy a demokráciában (!) mi magyarok is Orbán győzelmét támogattuk az ellenvoksunkkal. Ez az, amit nem ért a Fidesz, ezért nem érzékeli, hogy minket is kellene képviselnie, és ez az, amit nem ért Ön sem, akinek a mi véleményünket is meg kéne szívlelnie. Ez a jelenség („Magyarország nem lehet ellenzékben, mert ÉN vagyok Magyarország, és ezért úgy alakíthatom a választási szabályokat, ahogy nekem kedvez…”) arra utal, hogy már NINCS demokrácia. És Önnek erről kéne, és kellett volna írnia. („kieshetnének a szavazati joggal rendelkezők közül azok, akik az EU-s szabályoknak megfelelően külföldön dolgoznak és ott is adóznak”) Ez kevés. A határainkon KÍVÜL élők, megszületők OTTHONA, HAZÁJA van a történelem „viharai” folytán más állam fennhatósága alatt, és jobb, ha maradnak is - utóbbit Ön is, meg én is így tartjuk helyénvalónak. A „kiszakadtak” legtöbbször kényszerből/„kalandvágyból”/tanulási célból mentek ki, a kinti létük bizonytalan, és ideiglenes. ITT tényleg politikai gesztust kéne alkalmazni, de fordítva: éppen az Ő ottani ideiglenességüket kéne erősíteni a megkönnyített szavazási lehetőséggel, nem pedig pont ellenkezőleg: a NYILVÁNVALÓ ellenszavazatok miatt ki kell zárni őket pl. úgy, hogy aki voksolni akar, az utazzon néhány száz (ezer) kilométert miatta… (A „leszakadó” és „hátrányos helyzetű” rétegekkel szemben a kötelező „társadalmi szolidaritás” és a „társadalmi igazságosság”… Mi ez a bezárkózás?”) Ez meg NAGYON kevés. Már miért pont a szavazati joggal szolgálnánk a legalkalmasabb módon a fenti pozitívumokat!? Persze, mert az kedvez a legjobban az érdekeinknek… Egyébként nem tűnt fel: az idézőjellel a gúnyos távolság tartására utal?… („… toleranciát tanulhatna a határon túli magyaroktól….”) Mi van!? Ha nincs ez az intézmény, akkor nincs kétharmad, mit toleráljak ezen ÉN például? Valódi megállapodásokra kényszerülne Orbán, alkukra, politizálásra, s nem pedig egy CSAK háborús helyzetre szükséges hatalommal élhetne vissza továbbra is. Kifejezetten diszfunkcionálisan alkalmazva a demokrácia megmaradt intézményeit.

Magyarországon - Lengyelországgal, Romániával, Csehországgal, stb. szemben - egy magyarellenes ellenséges "elit", amelyik a szovjet megszállókat készségesen kiszolgálók koalíciójának kemény magjában gyökerezik (köznyelven: az ávós-pufajkás koalíció és holdudvaruk). Ez egy szociológiailag jól körülhatárolható, komprádor "hálózat". Bár különféle, gyakran liberális álarcot öltöttek, csak azt tartják demokráciának, ha nekik lényegében teljhatalmuk van. Megnyilvánulásaikat nem szabadna ilyen körülményes aggályoskodással, szinte bocsánatkérően kezelni, hanem rövid, lényegretörő módon leleplezni, markánsan rámutatva motívumaikra.

Gyurcsány legalább nyíltan vállalja a magyarozást. Hagyjuk is ezt a határontúlizást, mert ez az álbaloldali, fővárosi szubkultúra tulajdonképpen a határontúlizást is csak ürügyként használja az általános magyarozásra. Vannak fogalmak, amiket legszívesebben kiirtanának a szókincsünkből. Mint haza, nemzet, magyar.

Hoppá, itt is van a határontúlimagyarozó baloldalazó jobboldalizó baloldalazás.. elleszünk még egy darabig ;)