100 százalék vita, 0 százalék Jobbik

„Bizonyos tekintetben felesleges lenne arról szólni, hogy a Jobbik és a szélsőjobboldal mégiscsak a 2006-2010 közötti időszakban erősödött meg, ha éppen ennek felelősségét az akkor kormányon lévők nem tolnák rá teljes egészében az akkori nem túl konstruktív jobboldalra.

Politikai értelemben komolyan vehetetlen, hogy egy négy (illetve nyolc) éves kormányzás szimbolikus vagy éppen közpolitikai kudarcát az MSZP/DK a Fideszre kívánja tolni, és az legyen a fő érvük, hogy nézzük meg, Vona Gábor mégiscsak Orbán Viktor polgári körében kezdte.

Mi köze van a jobboldalnak ahhoz a politikai bénultsághoz, ahogyan 2006 és 2010 között a felvilágosult, az irányt mindig oly jól tudó baloldal kezelte a szélsőjobbot? Pont úgy viselnek azokért az időkért elsődleges felelősséget, ahogyan 2010 után a fő felelősség azé a jobboldalé, amely taktikai okokból nem tesz semmit a Jobbik visszaszorításáért, sőt, ha érdekei úgy kívánják, a Jobbik hangjának erősödését is eredményező folyamatokat hív életre, például a Jobbik-féle történelemolvasatra hangolt emlékezetpolitikai cunami formájában. (…)

Miről szól a Jobbikkal folytatott vita? Nem másról, minthogy leleplezzük a pártot, hogy nem hagyjuk, hogy a Jobbik vita nélkül ússza meg a mindennapokat, hogy emberek a Jobbikra adott érdemi reakció híján ne gondolhassák azt, hogy egy valójában az EU-ból hazánkat kivezetni akaró társaság valós politika felelősséggel bírhat.

Ma ugyanis sokan ezt gondolják, amit a Jobbik valamivel több, mint 20%-os szereplése bizonyít. Ezt a Jobbik úgy érte el, hogy soha nem tett senki komoly erőfeszítést arra, hogy leleplezze. Lehet azt mondani, hogy dehogynem, mennyi és mennyi sajtóközlemény jelent meg, mennyi lemondásra való felszólítás volt.”