Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A második erő elnevezésért küzdő baloldali és radikáljobbos párt a kormánypártoknak még a hátát sem látja az EP-versenyfutásban.
Felszállt a veres füst, itt van az első közvélemény-kutatás a balos pártok egymáshoz viszonyított támogatottságáról; vagyis elsősorban arról, hogy is állnak a magyarországi pártok a népszerűség terén pár héttel az országgyűlési választások után − és szűk két héttel az EP-választások előtt.
A jelenlegi potenciális szavazatarányok alapján a Fidesz 11, az MSZP és a Jobbik 3-3, az Együtt-PM és az LMP 2-2 EP-mandátumra számíthatna a 21-ből.
Az Együtt-PM és az LMP viszonylagos jó szereplése a Nézőpont Intézet szerint annak köszönhető, hogy az európai parlamenti választási részvételi kedv elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban erős. Az intézet mérése szerint az összes megkérdezett 44 százaléka nyilatkozta, hogy részt venne az EP-választáson, a községekben csak 40 százalék volt ugyanez az arány, Budapesten pedig 50 százalék feletti. A korábbi EP-választások rendre 40 százalék alatti részvételi adatából kiindulva azonban nem zárható ki, hogy ezúttal az ígértnél kevesebben mennek el szavazni május 25-én. Márpedig a DK bejutása nagyban függ a részvételi aránytól. Alacsony, 35 százalék alatti részvétel esetén várhatóan 5 százalék fölé tud kerülni Gyurcsány Ferenc pártja, mivel a tábora nem túl nagy, de annál inkább elkötelezett a párt mellett.
A Nézőpont értékeléséhez nem nagyon lehet mit hozzátenni: valóban várható, hogy az európai, a nemzetközi témákra nyitottabb, elsősorban városiasabb választók fognak nagyobb arányban részt venni ezen a furcsa, esemény − vagyis az országgyűlési választás − utáni, szinte tét nélkülinek mondható választáson. Protesthangulat nincs, még kampánybéli vitatéma se, leszámítva B-kategóriás politikusok húsz évvel ezelőtti esetleges szkinhedségéről folytatott, előremutatónak igen kevéssé mondható vitákat. A Fidesz EP-választási első helyezése teljesen egyértelmű, annak pedig, hogy a listás szavazáson épp hány százaléknyi szavazattal fut sétál be az első helyre, különösebb jelentősége nincs. A Jobbikról is valószínűsíthető, hogy nem tud eltérni az elmúlt években mért 12-22 százalék körüli támogatottságától.
Az EP-választás legizgalmasabb kérdése a baloldali (nemfideszes-nemjobbikos) pártok önmagukhoz és egymáshoz képesti eredménye: mit ér egyedül az MSZP, mit ér el külön-külön a Bajnai- és a Gyurcsány-párt, és mit ér az LMP elvi különutassága az EP-választáson? A Nézőpont Intézet felmérése alapján máris meglepetésekről beszélhetünk: az MSZP a 15 százalékával a szintén önmagához képest gyengének tűnő Jobbik mellé süllyedt, a második erő elnevezésért küzdő baloldali és radikáljobbos párt a kormánypártoknak még a hátát sem látja az EP-versenyfutásban. Ellenben örömködhet az Együtt-PM és az LMP: ha mind a Bajnai-párt, mind az LMP kétszámjegyű támogatást ér el az EP-választáson, azt sikerként könyvelhetik el és kommunikálhatják majd a választóknak. Mindkét párt az MSZP-től és egy későbbi lehetséges baloldali összefogástól való távolmaradás szükségességeként értékelhet majd egy tíz százalék fölötti önálló eredményt. A DK-esetében viszont, ha egy várhatóan alacsony részvétel, valamint Bajnaiék és Schifferék sikere mellett még az öt százalékot sem képes elérni a Gyurcsány-párt, az hatalmas pofont jelenthet a hosszú hónapok óta a baloldalon sikeresen építkező, önmagát talán már újra megkerülhetetlen tényezőnek gondoló Gyurcsány Ferenc számára.
Az EP-választás eredménye tehát a második veresége romjain ülő baloldal hosszú távú jövője szempontjából lesz izgalmas: merre indul majd a meghasonlott, töredezett balos tábor az élesben történő EP-választási szint- és erőfelmérő után.