„Amennyiben egy országban a termelékenység növekedéséhez képest tartósan és jelentősen elszaladnak a bérek, az az ország veszít versenyképességéből, kiárazódik a piacról és csökkenni fog a munkahelyek száma. Más szempontból megfogalmazva: egy adott gazdaságban csak akkor emelkedhetnek tartósan és fenntarthatóan a munkabérek, ha emelkedik a termelékenység is. Ez az összefüggés szerencsére meglehetősen ismert már, elsősorban hála Oblath Gábor írásainak. Sajnos azonban pontosan ez az összefüggés okozza a széles körben tapasztalt álfelelősségteljesség jelenségét. Amikor a téma előkerül, a dolgot őszintén és komolyan gondoló politikusok és rajongóik sora azonnal figyelmeztet minket: ennyire »bénák« vagyunk, ennyit érdemlünk, előbb a teljesítmény, aztán a pénz! Követelőzni mindenki tud!
Ez a látszólag felelősségteljes hozzáállás azonban valójában végiggondolatlan. Kulcsfontosságú valóban a termelékenység alakulása, de azonnal felmerül a kérdés, hogy mi határozza azt meg. Mitől tudna az nőni, hiszen az uniós csatlakozás óta inkább távolodás figyelhető meg, mint közeledés? (...)