A nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére nem csak morális kötelezettségünk, hanem még a termelékenységi és így a bérfelzárkózásunkat is szolgálja.
„Amennyiben egy országban a termelékenység növekedéséhez képest tartósan és jelentősen elszaladnak a bérek, az az ország veszít versenyképességéből, kiárazódik a piacról és csökkenni fog a munkahelyek száma. Más szempontból megfogalmazva: egy adott gazdaságban csak akkor emelkedhetnek tartósan és fenntarthatóan a munkabérek, ha emelkedik a termelékenység is. Ez az összefüggés szerencsére meglehetősen ismert már, elsősorban hála Oblath Gábor írásainak. Sajnos azonban pontosan ez az összefüggés okozza a széles körben tapasztalt álfelelősségteljesség jelenségét. Amikor a téma előkerül, a dolgot őszintén és komolyan gondoló politikusok és rajongóik sora azonnal figyelmeztet minket: ennyire »bénák« vagyunk, ennyit érdemlünk, előbb a teljesítmény, aztán a pénz! Követelőzni mindenki tud!
Ez a látszólag felelősségteljes hozzáállás azonban valójában végiggondolatlan. Kulcsfontosságú valóban a termelékenység alakulása, de azonnal felmerül a kérdés, hogy mi határozza azt meg. Mitől tudna az nőni, hiszen az uniós csatlakozás óta inkább távolodás figyelhető meg, mint közeledés? (...)
A nyugat- és észak-európai országokban a 10-15 euró körüli óránkénti minimálbér/bérpadló miatt semmilyen termelési fázis nem éri meg, melynek az óránkénti termelékenysége nem haladja meg ezeket a szinteket. Kelet-Európában viszont ezek a termelési fázisok jövedelmezően telepíthetők, hiszen a minimálbérek csak 2 euró környékén jelentenek alsó korlátot.
Mindebből szinte automatikusan következik, hogy a tőke szabad áramlása miatt az alacsony hozzáadott értékű termelés Kelet-Európába áramlik, míg Nyugat- és Észak-Európában csak a magas hozzáadott értékű termelés marad. Mindez azt is okozza, hogy a keletiek egy órára jutó termelékenysége, és emiatt relatív bérei tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugatiak termelékenysége és ebből következően a bérei is nőnek. A passzívan a transznacionális cégekre építő gazdasági modell tehát divergenciához és nem konvergenciához vezet. Mindezt az is bizonyítja, hogy ha csupán a nyugat- és észak-európai országokat nézzük, sokkal gyengébb összefüggést találunk a termelékenység és a bérek között!”
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
