„Az Upworthy soha nem engedi, hogy közömbös maradj. Eleve az érzelmekre ható témákat választ, amiket azután alaposan feldob sajátos címadásával. Az »upworthys« címadás ma már szinte védjegynek számít. A gyakran indulatos, a hagyományos sajtóban elfogadhatatlan szavakat is tartalmazó címek általában két mondatból állnak és Minden Egyes Szót Nagybetűvel Kezdenek. Gáz? Lehet, de működik. A másik »trükk« a „fontos ügyek« iránti elkötelezettség. Az Upworthy nem a macskás videók, vagy az animgifek révén próbál nagy forgalmat generálni. A legtöbb anyag valamilyen módon a társadalom »javításáról« szól. Ez legtöbbször nem valamilyen szájbarágós módon történik és nem is erőszakos, így aki az adott posztot megosztja úgy érezheti, hogy nem valami hasznos dolgot cselekedett.
Egy hagyományos képzésen átesett és egy »normális« szerkesztőségben szocializálódott újságírónak mindettől kiesik az egér a kezéből, hiszen az Upworthy szinte pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit eddig csinálnia kellett. Korrekt címadás? Érzelemmentes megközelítés? Objektív újságírás? Na, ezek a dolgok azok, amikre az Upworthyél nem kíváncsiak. Érthető tehát, hogy nem az újságíróiskolákból, vagy az ismert lapoktól, hanem az »utcáról« szedik össze munkatársaikat. A lényeg a friss gondolkodás, a lelkesedés, az elkötelezettség. A moderátorok (így hívják ott a szerkesztőket) szabadon, bárhonnan dolgozhatnak, de mégsem elszigetelt, magányos harcosok, folyamatos szoros kapcsolatot tartanak egymással és a »főnökséggel«(leginkább a Google Hangouts segítségével), folyamatosan követhetik a forgalmi adatokat.
Természetesen az Upworthy is hirdetésekből akar megélni. Úgy látom, leginkább a kiemelt posztok, szponzorát tartalmak működnek náluk. A gyakran milliós (vagy nagyobb) forgalmú posztok, az olcsó emberek olcsó tartalmak mellett ez működőképesnek is tűnik.”