„Az ügynökök, kémek és besúgók ügye cinikusan világos. Ha tudták, a saját ügyirataikat elégették, másokét meg eltették jobb időkre. Nyílt titok, hogy nemcsak hazai, hanem KGB-s listák is kerültek a tengerentúlra – meg persze maradtak Moszkvában is bőven. Gyaníthatóan ha az illető igényelte, szólították továbbra is elvtársnak, a fizetés meg korábban is konvertibilis volt. Lehetett volna a ’90-es évek elején tiszta vizet önteni a pohárba, mindent nyilvánosságra hozni? Biztosan, a régióban itt-ott meg is tették, de valljuk meg, összességében se Csehországban, se Lengyelországban nem tisztább a közélet. Meg aztán a »békés rendszerváltást« jobban szolgálta, hogy mindenkinek „ellenőrzött”, tiszta lapot osszanak… Vitathatatlan persze az is, hogy vannak iratok, amelyeket egy állam nem hozhat nyilvánosságra soha.
Ilyenek lennének az MSZMP dokumentumai? Nem, itt természetesen nem nemzeti érdekről van szó. Itt pénzről van szó. Hiszen születnie kellett döntésnek a pártvagyon »kiszervezéséről«. Cégekről, ingatlanokról, nyomdákról, kiadókról vagy éppen titkos kasszákról. Ezeket le kellett »papírozni«.
A »szocialistaközeli vállalkozók«, volt milliárdos kormányfők vagyona nem a semmiből keletkezett. Nem az első millió, az első ötven- vagy százmillió eredetére nincs válasz. Akinél erről vannak papírok, levelek – nos, azok manipulálják a »becsületes baloldali választót« éppúgy, mint az »egyszerű szocialista párttagot« és a libbal oldal egyéb ártatlan szereplőit. S talán a nemzetbiztonsági bizottság tegnapi üléséről megjelent hírek fényében nem árt még egyszer felidézni, hogy mely kormányzat idején tűnt fel Kovács úr és a pénz a nemzeti radikálisoknál, mely rezsim idején voltak keleti energia- és adósságrendezési bulik.”