Kicsi bors Európában

„Az uniós választás arról szól, európai Magyarországot akarunk-e, vagy Fidesz-világot. A Fidesz a kampány finisében egyetlen lecsupaszított üzenetet küld a választóinak: Csak a Fidesz. Ezzel az uniós kampányt szimplán belpolitikai kérdéssé tette, ami kampányfogásnak nem rossz, ám azt is elárulja, milyen kevéssé érdeklik az Európa előtt álló társadalmi kihívások és ezek hatása az országra.

Magyarország tíz éve az Unió tagja, paradox módon mégis csatlakozásunk óta vált a kontinens mind idegenebbé a jobboldalnak köszönhetően, amely következetesen szembeállítja a magyarság és az európaiság kérdését egymással. Mintha nem lehetnénk egyszerre magyarok és európaiak, s mintha a kettős identitás valamiféle szégyen lenne. A Fidesz Európát olyan önmagába záruló, monolit tömbnek képzeli, amilyennek saját választói táborát is hinni szeretné. A miniszterelnök egy képzeletbeli, bevehetetlen Európa-várral szemben vívja szabadságharcát, s követel tiszteletet kicsiny, de büszke nemzete számára.

S nem veszi észre, hogy a »kicsi a bors, de erős« politikát legfeljebb megmosolyogják Brüsszelben, ahol minden tagállamot kölcsönös tisztelet illet meg, amíg betartja az uniós szerződéseket. Miért is tennének kivételt bárkivel? Itthon pedig azt kérdezzük: ki és miként herdálta el az országunk iránti tiszteletet, amit a csatlakozáskor már kivívtunk, hogy azt most követelni kell? S vajon jót tesz-e a permanens harc az országnak, mely fejlesztési pénzei kilencvenhét százalékát uniós forrásokból kapja? S valóban az a választás tétje, hogy meg tudjuk-e védeni a rezsiharcot, a pálinkafőzést és a magyar akácot az Unióban, vagy ennél azért valamivel többről van szó?”