A Horthy-rendszer második, mobiltelefonos-internetes kiadása

„Az új, hatalomfüggő uralkodó osztály alapvető csoportjai minden reményüket Orbán »keresztény-nemzeti« kormányába vetik, mely kormány kifejezi az ő értékrendjüket, anyagi érdekeit, privilégiumaikat a költségvetési forrásokhoz való hozzájutásban és szegényes kultúrájukat. Az új uralkodó osztályok e rétegei különösképpen is rászorultak az állam, a kormány támogatására, hiszen nem tudták, hogyan lehet »kezelni« az elszegényedő dolgozó és munkanélküli emberek egyre növekvő tömegét, illetve kordában tartani azok ellenállását? Másképpen fogalmazva a kérdést: hogyan lehet egy elszegényedett társadalmat, az óriási munkanélküli tömegeket, a megalázott és kisemmizett munkavállalók millióit a meg-megújuló gazdasági válság körülményei között megzabolázni, féken tartani? A szociál-liberális koalíció nem tudta a választ, a régi, »kipróbált« neoliberális gazdaságpolitika és az EU-blablára épülő propaganda keretei között mozogtak. Ezért arculatukat és társadalmi hátterüket veszített politikai érdekképviseleteik szétesett és érdektelen megélhetési politikusok jelentéktelen csoportjaivá zsugorodtak. Még a szélsőjobboldal politikai térnyerése is az ő kormányhatalmuk nyolc éve alatt ment végbe. A nyomukban felemelkedő új »keresztény-nemzeti« hatalom, amely a szélsőjobbal együtt több mint 80 százalékkal képviselteti magát a 2010-es választások után a parlamentben, megtalálta a »megoldást«. Magyarországon és Kelet-Európa más országaiban egyre világosabban körvonalazódott a hatalmon lévők tudatában, hogy elkerülhetetlen egy új tekintélyuralmi rendszer bevezetése. Az új hatalomkoncentráció Magyarországon történeti »szükségszerűség logikájának« megfelelően kiüresítette a parlamentáris formákat és pártokat. Az új rezsim a kapitalizmus működésének zavartalanabb mechanizmusait ígéri az európai vezetőknek és közvéleménynek, amiért elvárják – az ő nyelvükön szólva – a »nemzeti együttműködés rendszerének« európai legitimálását. Ma már ott tartunk, hogy akik nem férnek vagy nem akarnak e rendszer keretei közé beférni, bűnbakként a nemzet ellenségeivé válnak: kommunisták, ateisták, liberálisok, zsidók, cigányok, idegenek vagy mindezek szálláscsinálói…”