Konrád György egy bunkó, de nem szép dolog hadonászni vele

„A helyzet ugyanis szerintem az, hogy nem Heller Ágnes vagy Kondrád György nem veszik észre. Pontosabban, nemcsak ők nem veszik észre. Nem ők azok, akik erőszakkal beveszik a tévéstúdiókat, esetleg zaklatják az újságírókat, hogy ugyan már, hadd mondhassák el – a valóságtól gyakran elrugaszkodott – véleményüket Magyarországról, Orbán Viktorról, Mesterházy Attiláról. Nem ők a hibásak ebben elsősorban.

Ezzel szemben az vált parodisztikussá, röhejessé, hogy a tekintélyes értelmisikkel mint holmi bunkókkal hadonásznak még mindig. Oda-oda csapnak rendszeresen a rosszalkodó mucsaiak – ezúton kérek elnézést az egész emberiségtől amiatt, hogy leírtam ezt a szót – fejére, akik ettől kötelesek volnának azonnal meghunyászkodni.

Igen, Heller Ágnes vagy Konrád György – vannak, voltak még más nevek is bőséggel, azért ismételgetem pont őket, mert mostanában elsősorban róluk volt szó – tökéletes bunkó volt hosszú-hosszú időn át. Jött a külföldi sajtó, megkérdezte őket, lecsapott velük. Felemelte a hazai sajtó a telefont, beszélgettek, lecsapott velük. Ereklye? Piff.

Ez az, aminek tényleg kampec. Nem azért, mert butaságokat beszélnek, hanem azért, mert amit mondanak, annak nincsen már semmi súlya és jelentősége. Hatása főként nincsen. Hogy nem feltétlen bírták követni maguk körül a világ változásait, az sem kizárólag az ő hibájuk, de az százszorosan nem, hogy sokan az idők másmilyensége és a hozadék semmivé zsugorodása ellenére továbbra is Konrád-bunkókkal szeretnének hadonászni. Közben észre sem veszik – vagy rohadtul cinikusak –, hogy ők csinálnak bohócot jóravaló idős emberekből.”