„Hogy az idei verseny és a végeredménye pontosan mit mondott a világról, azt úgy mindenestül nem tudom dekódolni. Két olvasat van, az egyik szerint Conchita Wurst piedesztálra emelésével Európa azt bizonyította be, hogy másságtoleráns hellyé változott, a másik szerint ellenkezőleg, azt, hogy megérett a pusztulásra. (Közben érdemes rögzíteni, hogy az osztrák énekest a magyar szavazók is az első helyre rakták.) Azt nem gondolnám furának kicsit sem, hogy Bencsik András kiakad, ha stilizált férfi/nőt lát – azt sem, hogy a fenti illusztrációt Hajdu Péter tévés személyiség fb-jéről csippenthettem le –, de mondom, azon már álmélkodom valamennyire, hogy sok egyéb irányból is jönnek homlokráncolások.
Érdekes még, hogy arról senki sem beszél, hogy Conchita Wurst egy úgynevezett vicc. Egyet mondok: úgy hívják, hogy Wurst. Értitek. Mintha a magyarok Conchita Halászlét vagy Gulyást küldenék versenybe. Csak sikerülne találni valakit, aki ügyesen alakíthatná a karaktert. Szerintem kb. ennyin lehetne kiakadni, hogy ostoba-e a Wurst-poén, vagy szellemes. De azon, hogy szabad-e estélyit viselni szakállhoz, azon minek?”