Boldogság-töredékeink

A "vallásosság", azaz Isten nélküli boldogság erősen összefügg a tájékozatlansággal. Egy csomó kérdést nem tettél föl, egy csomó másikat szőnyeg alá söpörtél, és most "boldog" vagy. Ám legyen. De a harci helyzet az, hogy ez nem mindenki számára működő életstratégia. Van, akinél nem elég nagy az a szőnyeg. Konkrétan azt gondolom, hogy ha valaki valóban találkozik Istennel, akkor nélküle már nem tudja boldognak képzelni magát.

"E témában most nem kívánok vitázni." Na, ilyen se volt még ezen a fórumon... Próbálok hasonlókat gyűjteni, hátha ritkulnak az erőltetett kekeckedéseid. :)))

Mindig itt kötekedsz a keresztény témában. A kordart által idézett zsoltárral az a fő baj, azért nem igaz, mert azt állítja, hogy aki Istennel törődik, kerüli a gonoszokat és a gonoszságot, az jólétben fog élni itt a Földön, míg a gonoszok: "Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél." Mivel a Zsoltárok könyvének összeállításakor, és az 1. zsoltár keletkezésekor a zsidóság még nem hisz a feltámadásban, a túlvilági igazságszolgáltatásban, ezért az Istenhez való viszony jutalma és büntetése is evilági. Ez pedig, mint mindnyájan tudjuk, nincs így. Nem véletlen, hogy a keresztények a túlvilági jutalmazásban és büntetésben hisznek, és mindig probléma a keresztényeknek, hogy akkor most lehetséges-e boldogság "in hac lacrimarum valle", vagy sem. Ez a Czope Annával folytatott interjúban is felmerül: "Úgy gondolom, hogy a teljes boldogságot ebben a földi életben nem érhetjük el, ez egy illúzió. Csak a halálunk után, s ehhez mindenképpen kell az Isten. Itt a Földön csak boldogság-töredékeket kaphatunk." Sőt még ezt is hozzáteszi: "Nem feltétlenül kell vallásosság, mert ha valaki jó ember, akkor tudja úgy élni az életét, hogy azzal önmagát és másokat is boldoggá tesz." Szóval akkor kedves Anna, mihez kell a vallásosság, ha nélküle is ugyanolyan boldognak lehet lenni itt a földi életben, mint vallásosként. (És persze vallásosként is lehet boldogtalannak lenni, erre kismillió példát lehet látni nap mint nap.)

"Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém - ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény." Persze igaz, hogy ezt egy boldogtalan ember írta: "Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél."