Tétova ténfergés

„Mert a politikusokat nem kell komolyan venni. Mondanak ezt-azt, de sosem árt, ha néha kicsit megszorul a zabszem a »kollégák« (mármint a romák) fenekében. A helyzet ugyanis – derék vidéki rasszista szemmel – M. városkában katasztrofális. Munka egy szál se (ma már tudjuk, hogy nem is lesz), a romák özönlenek elő Baranyából, már a szemközti utcában lófrálnak és nyíltan bebámulnak a kerítésen. Mi az, ami még vihető (rozsdás lavór, réz ereszcsatorna, elég öreg-e a nénike az udvarban, kezében a mobillal). Az állam vidéki alrendszerei (többek között a rendőrség) már a kétezres évek elején fokozatosan elhaltak és ezen nem segített az Orbán-rendszer rendpárti melldöngetése, a »három nap alatt rendet teszünk«, a rendőr altiszteknek adott tízezer forintos választási kenőpénz, a büntethetőség korhatárának leszállítása. A romák meg csak jönnek-mennek, néha kinéznek Angliába, Kanadába, Svédországba, majd újra felbukkannak a szomszédban, a Szabadság úton.

Az egész ország reményvesztetten ténfereg. Amit mi világeseménynek, sorsdrámának hittünk (a Jobbik feltörése, Orbán elsöprő újraválasztása, a baloldal összeomlása) nekik, P-éknek epizód. Pillanatnyi tűnődés a nagy magyar ténfergésben. Amelyből P. gazda riaszt fel vigasztalóan: »ne búsulj, nem is szereplelt rosszul az a… hogy is hívták, segíts már. Kormányváltó ellenzék? Amilyen bénák voltak, ahhoz képest gyönyörűen kaszáltak. Végül is versenyben tartottuk őket, vagy nem? Egyszer talán még jók lesznek valamire azok is.«”