Szóljon hangosan az ének

„Április négyről szóljon az ének - énekeltük és hallottuk évtizedeken keresztül az iskolai ünnepélyeken. Az érctorkok a tornateremi bordásfalak és kosárpalánkok között zúgták a szélbe felszabadítónk hősi nevét. Rég volt, szép volt. (Nem volt szép.)

Átírhatjuk a már elfelejtett dal szövegét, most április hatról szól az ének. Hát szól, jó hangosan érctorkok és bordásfalak nélkül is. Szóljon is, mert nem akármilyen ez a győzelem. Nem nagy, hanem óriási, nem fontos, hanem a legfontosabb. Tudják ezt ők is, a nagy kormányváltók.

Sorra érkeznek a táviratok és a jókívánságok a világ minden tájáról a magyar miniszterelnöknek. Vannak köztük meleg hangú, baráti üdvözletek, no meg kötelező diplomáciai udvariasságok is a politikai ellenfelektől.

Mindenki gratulált, csak Mesterházy nem. És már nem is fog, mert ezt csak akkor és ott, aznap este, a történelmi pillanatban kellett volna megtennie. Hogy nem tette, ezen nem kell csodálkozni. (...)

Kapom a hírt, hogy lemondott Bajnai, Fodor meg Zoltai Gusztáv.

Hát gyerekek, szóljon már az az ének.”