„Most hogy végre egyetértünk, hogy a ballib oldal szakértelme nem legendás, hanem legenda, beszélgessünk valami másról. Mondjuk az erkölcsökről. Önök napról napra, hétről hétre, Galamus-publiról Galamus-publira csesztettek mindenkit, aki nem állt be önökhöz összefogni. Az ugyebár erkölcstelen, vagy ami rosszabb: orbánista, mert meggátolja, hogy a diktátor helyébe a szakértő demokraták kerüljenek. Igaz, hogy közülük az egyik demokrata saját bevallása szerint is évekig hazudott, hogy választást nyerjen, és a többi se válaszol olyan kínzó kérdésekre, hogy honnan volt a 240 millió, meg a völgyhidak, meg a hetven-harminc, meg hogy akkor volt-e nokiás doboz vagy nem volt, és ha nem, akkor minden rendben ment szerintük a BKV-nál.
Ismerjük már fel, hogy az Összefogás-Kormányváltók győzelme csak konzerválta volna a jelenlegi közállapotokat: a pénzcsap megszerzéséért folytatott paranoid háborút, amelynek áldozatul esnek az erkölcsök, a szakmai döntések és végső soron az egész ország. Ez a háború nem ma kezdődött. Nagyjából mindegy, hogy ki kezdte, de mind a két fél részt vett benne, és az egyetlen áldozat az ország volt, azon belül is a magyar fiatalok jövője. Lehet sopánkodni, hogy a kortársaim miért lettek jobbikosok, és persze a Jobbik által vizionált jövőképre egyszerre igaz, hogy nem megvalósítható és hogy tragikus lenne, ha megvalósulna. Meg lehet magunkba nézni, hogy mit tettek azért, hogy ez ne legyen így. Kínáltak bármilyen alternatívát? Mire használták a hatalmat, ami jó hosszú ideig volt önöknél? Javultak-e az ország és benne a fiatalok kilátásai?