Érett szőlőből, vegyszerek nélkül, rézzel, kénnel, 2007 óta növényi kivonatokkal dolgozunk, de nem vagyunk minősítve, mint bio vagy organikus pince. Nem is ez a fontos, hanem a tevékenység.
„- Nagyapád, édesapád mit szólna a mai munkátokhoz?
- Édesapám morogna. Nem értené, mit csinálok, miért korlátozom a szőlőt, miért keresek kisfürtű oltványokat, váll nélküli kékfrankost. A TSZ időkben szocializálódott. Nagyapám szerintem büszke lenne. Amikor hazajöttünk, kiszanáltuk a régi nagy hordókat, fajélesztőt használtunk, ahogy az iskolában tanultam, de nem lettek jobbak a borok, mint apué. Aztán újratanultunk a fogásokat, kezdtük az elején, hallgattunk azokra, akik okosabbak voltak nálunk és jöttek a saját ötletek is. Használt kishordókat vettünk, az ülepített mustot spontán erjesztve, azután seprőn érlelve, természetes módon készülnek a borok. Valahogy így csinálhatta nagyapa is.
- Akkor megérkeztetek?
- Meg. De mindig van fejlődési és tanulási lehetőség. Most itt van velünk Attila fiam és Gyula. Mindketten végzett szőlészek-borászok, benne vannak a családi csapatban. Próbáljuk közösen meghozni és végrehajtani a döntéseket.
- Természetesen?
- Természetesen. Érett szőlőből, vegyszerek nélkül, rézzel, kénnel, 2007 óta növényi kivonatokkal dolgozunk, de nem vagyunk minősítve, mint bio vagy organikus pince. Nem is ez a fontos, hanem a tevékenység. Koncentrált alapanyaggal, nagyon leválogatott gyümölccsel próbáljuk megmutatni, mire képes a Fekete-hegy. Nagyapáink idejében a bakon sem lehetett tömeget termelni, nekünk sem lehet más a célunk, ahhoz, hogy a termőtalajt, az itteni adottságokat megmutassuk úgy, hogy minél kevesebb, kisebb fürtbe koncentráljuk a hely erejét, mineralitását. Itt dől el minden, ettől függ, hogy mit érzünk a végén a borban.
- 6 hektár?
- Most hat, de ez kevés ahhoz, hogy kimozogjuk. A két fiam segítségével már nagyobb területet tudunk művelni. Ráadásul van a faluban egy segítségünk is. Egészséges növekedésben vagyunk, most éppen furmintot, ahogy itt hívják, szigetit telepítünk. Hihetetlen szerencsések vagyunk a Fekete-hegy talajával. A friss mélyszántáson is látszik itt, a pince előtt, hogy méterről méterre változnak a meszes, vulkanikus, agyagos foltok a talajban. Nagy lehetőség, meg kell tanulnunk élni vele.”
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Új világ köszönthet a rolleresekre és a gyalogosokra, a közutakon pedig kicsit magasabb sebességre kapcsolhatunk majd a tervek szerint.
Még javaslatot is kaptunk tőlük.
Az Israel Allies Foundation rangsora szerint Szánthó Miklós a világ 36. legnagyobb Izrael-barátja lett.
