„Isten húsvéti önkinyilatkoztatása arra hív minket, hogy hirdessük a megváltás és szabadítás üzenetét, valamint Isten misszióra és szolgálatra való elhívását.
Emlékezetünkbe idézhetjük a nőket, akik elsőként látták meg az üres sírt, és az igyekezetüket, ahogy a tanítványokhoz siettek és elmondták, hogy Krisztus feltámadt!
Az ősi hagyomány arra tanít minket, hogy Jézus feltámadása új kezdetet jelent, alkalmat arra, hogy örvendezzünk Isten mindeneket újjáteremtő hatalmában. Az ortodox teológus Alexander Schmemann ezt így fogalmazta meg: »Isten nem a jelenvaló szétszakadozottságra, halálra, romlásra és hanyatlásra teremtette a világos ... A feltámadás a teremtett világ megújulása eredeti szépségében és egységében.«
2014-ben mind a nyugati és mind a keleti hagyományokra épülő keresztyén egyházak ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot: április 20-án. Ez egy csodálatos lehetőség arra, hogy közösen tegyünk bizonyságot a feltámadásról. Ennek minden évben így kellene lennie a keresztyén egység és a közös bizonyságtétel megerősítése érdekében.
De a jól látható megosztottság még mindig ott van az egyházak között, és ennek egyik oka a húsvét időpontjának meghatározása körül zajló történelmi vita. Bár a különböző megközelítések mögött őszinte nézeteltérések húzódnak meg, az 1997-ben a szíriai Aleppo-ban számos egyház részvételével egybehívott tanácskozás arra figyelmeztet minket, hogy »a legfontosabb keresztyén ünnep eltérő napokon való megünneplésével az egyházak nem tesznek egységesen bizonyságot az apostoli hit alapvető mozzanatáról. Ez megkérdőjelezi a hitelességüket és annak sikerét, hogy Isten igéjét eljuttassák az emberekhez.« A 2014-es húsvét fényében keressünk nagyobb eltökéltséggel a közös dátumot az ünneplésre.”