Gere Attila az asztalra csap egy pohár Kopárral

„Az a helyzet, hogy én évek óta nem kopároztam, nem elvből, mint a nagyon borbolond publikum nem szerény része, az ilyen elvekkel általában inkább szembemegyek punkból, egyszerűen csak így alakult valamiért. Aztán van ez a szinte már általános vélekedés is, hogy a magyar, ezen belül is különösen a villányi vörösök brutálisan túl vannak árazva.

Firtattam is, hogy többet fog-e tudni ez a Kopár, mint az előtte fogyasztottak, amik hát erős versenyzőknek bizonyultak a maguk hasonló árkategóriájában. Azt mondta a szomi, hogy nyugodt lehetek. Na, gondoltam, jól van, egye fene, egy életem, egy halálom, akkor most lecsekkoljuk ezt a túlárazásos dolgot egy egymintás felmérésben.

Jött tehát a Kopár, fejenként másfél deciliter, és hát kurva jó volt valóban. Nem kezdek el itt okoskodni mélyrubin színekről, bogyós gyümölcsökről, földes árnyalatokról és bársonyos tanninokról, maradjunk annyiban, hogy simán, visszakézből lenyomta a riválisokat. Ez a 2009-es így az ötödik életévében egyszerűen egy hibátlan, sűrű, gazdag, életteli és elegáns nagyvörös, ami minden tekintetben versenyképes.”