„Látszólag, a szóösszetételben ellentmondás található, hiszen míg a liberalizmus egy tág teret átölelő, megengedő magatartás formára utal, addig a fasizmus az élő diktatúra, komoly kirekesztésekkel.
Ettől frappánsabban mégsem lehet a mostani hazai gyűlölködőket nevezni. Mitől is gyűlölködők ezek az emberek? Liberális szlogeneket hangoztatva nagy általánosságban a demokrácia és a szabadságjogok nagy harcosainak képzelik magukat. Küzdenek a szabadságjogokért, a vélemény és gondolat szabadságért, az általuk elnyomottak és kirekesztetteknek képzeltek életminőségének javításáért. A többség szabadsága és jogai soha nem érdekli őket! Önnön jóságukban vetett hitükben megdicsőülnek és önmagukat demokratának és tévedhetetlennek hiszik. Egyetlen elvet nem tartanak be, amiből a klasszikus liberalizmus gyökerezett, az élni és élni hagyni nemes eszméjét! Ők azok, akik ebben a harcban a mocsokból felvették a fasizmus piszkos kardját és fasiszta gyakorlatot követve küzdenek az általuk vélt nagy szabadságért. Nem riadnak vissza a kirekesztéstől, a negligálástól és az ellenfelet ellenséggé minősítik, üldözik.”