Posztkolonialista példabeszéd − Mandiner négyévértékelő XIV.

2014. április 03. 17:27

Fogadjuk el, hogy 2010-ben hazánk felszabadult az 1945-től tartó gyarmati sorból.

2014. április 03. 17:27
Farkas Attila Márton
Mandiner

A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.


*

Farkas Attila Márton: Posztkolonialista példabeszéd

Fogadjuk el, hogy 2010-ben hazánk felszabadult az 1945-től tartó gyarmati sorból. A magyar nép a fülkeforradalomban legyőzte az idegen (szovjet majd nyugati) érdekeket kiszolgáló komprádorelitet, amely nem csak a gyarmatosítók gazdasági és politikai érdekérvényesítője volt, hanem – jellegzetes gyarmati elitként – idegen szokásokat, idegen intézményeket és idegen gondolkodásmódot is a bennszülöttekre próbált erőszakolni. És ahogyan Afrikában, Délkelet-Ázsiában, a gyarmatosítást nálunk is modernizációnak, az „elmaradottság felszámolásának” és hasonlóknak nevezték. Ez a típusú elit általában semmi máshoz nem ért, mint a hajbókoláshoz és az utánzáshoz, önállóság, kreativitás nulla.

Csakhogy a függetlenségüket elnyert gyarmatokon (Vietnamtól Zimbabwéig, Indonéziától Líbiáig) általában nacionalizmussal áthatott szocialista-kommunista vagy szimplán nacionalista diktatúrák jöttek létre. A függetlenségi harcban vezető szerepet játszó garnitúra vagy egypártrendszert, vagy látszat-többpártrendszert (de facto egypártrendszert) vezetett be. Pártjuk ennek megfelelően örökös kormánypárt lett, vezetőjük pedig az ország örökös vezetője, hol mérsékeltebb, hol szélsőségesebb személyi kultusszal. A párt és a vezér reprezentálja a „népi egységet”/„nemzeti egységet”. Ők maguk a nemzet, az ország.

A függetlenség utáni egyre súlyosbodó gazdasági válságra, s vele a romló életkörülményekre a rezsim kétféle módon szokott válaszolni: vagy az ún. „nyitással”, ami jobbára a régi gyarmati létbe történő fokozatos visszatérést jelenti, s ezzel az új elit ugyanazt a szerepet kezdi betölteni, mint a régi komprádorelit; vagy pedig a „bezárkózással”, minek automatikus velejárói az egyre erőszakosabb intézkedések, a szabadságjogok szűkítése, a devianciának minősített szokások, divatok üldözése, természetesen az egység, az összetartozás, a család, a nemzet, a stabilitás, az egészséges társadalom, stb. nevében. Ez nem csak a megfélemlítést és vele az esetleges zendülés kiküszöbölését szolgálja, leginkább a társadalom figyelmét próbálják lekötni.

A kényszerpályára álló rezsim eközben újabb gyarmatosítót keres a régi ellenében, azaz egy másik, rivális nagyhatalom gyámsága alá helyezi magát. (Így lett számos volt gyarmati ország a volt Szovjetunió „szövetségesévé”.)
 
És minél rosszabb a helyzet, annál erősebb a propaganda, hogy az ország jó úton halad, a nemzet felemelkedik.

Ezek a rezsimek mindenhol meggyengültek, elmerültek a korrupcióban, hitelüket vesztették. Az elégedetlenség azonban nem a progresszió iránti igényben jelentkezik, ellenkezőleg: az ősi, gyarmatosítás előtti világ nosztalgiájában, ill. a vallási fundamentalizmusban. Az összeroskadó társadalom minden bajért a modernizációt teszi felelőssé, és az elégedetlenkedők számára a tekintélyelvű rezsim éppúgy a modernitás és a világiság képviselője, mint a korábbi gyarmati elit. A közgondolkodásban egyre nagyobb teret kap az „ősi gyökerekhez való visszatérés”, vissza az idealizált, újra kitalált középkorba, ókorba, őskorba, feudalizmushoz, törzsi társadalomhoz.

A szerző kultúrantropológus, egyiptológus.
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
saddlenode
2014. április 04. 23:20
"Fogadjuk el, hogy 2010-ben hazánk felszabadult az 1945-től tartó gyarmati sorból." de nem fogadhatjuk el. 1) Magyarország státusza nem gyarmati vagy félgyarmati, hanem félperifériás, ez nem ugyanaz. 2) a gazdaság jellege lényegesen 2010 óta nem változott, a fidesz intervenciói összességében nem változtattak a multinacionális tőke domináns pozícióján, a meglévő függőségi viszonyokon. a további levezetés amúgy stimmel csak éppen NEM Magyaro-ra vonatkozik, bár námi hasonlóság tényleg van.
Wendriner
2014. április 04. 12:48
Mandi! Szemlézni kell minden ökröt?
basatu
2014. április 04. 08:32
A komcsi akváriumból bekerültünk az unió akváriumába,tehát e térten nem történt változás 2010-ben! Viszont a dakota hatalomra kerülésével a nép kis része élen a dakotával erősen nyomja az akváriumhoz az orrát mint a ketrecből kibámuló majmok!
brabant89
2014. április 04. 08:14
Nem is gondoltam, hogy ilyen jó a Mandiner jobbos törzsközönségének szövegértése. Pedig a sok diszlájk ezt mutatja :)))))
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!