Kedves Gábriel!

„Tudod angyalom, élnek köztünk megtévedt emberek, mi szélsőjobbosoknak hívjuk őket. És a kedves vezetőnk, bírva a nép egy jelentős hányadának támogatását, a szélsőjobbosoknak kíván időnként kedvezni. Kérded, kik a szélsőjobbosok? Nos, az ő szellemi elődeik miatt kell egyáltalán emlékművet állítani a sokszázezer meggyilkoltnak. Igen, volt, aki tízezernyi ember halomra géppuskázását »idegenrendészeti eljárásnak« nevezte, de ezen ne lepődj meg, ő ilyen. Hol a szélsőjobb párttal lép fel, hol a gyilkosságokban bűnrészeseket mentegeti – és most ő, a legfőbb úr kegyelméből – az emlékezetért felelős. Mert a szélsőjobbosok az ilyesminek örülnek.

És Gábriel, tudom, hogy nem vagy hiú, a faragott képmást, mint műfajt sem szereted, de azért ha egyszer erre jársz és rápillantasz mégis erre a szoborra, ne ijedj meg. A valóságban messze nem vagy ilyen csúnya. És ha értesülsz erről az ügyről, talán nem is engeded, hogy rád hivatkozva hazudjanak és kigúnyolják az áldozatokat.”