„- Az ön neve legjobban talán az érdekegyeztetéssel forrt össze. Az Országos Érdekegyeztető Tanács tárgyalásai megjelentek a híradásokban, az emberek hetente értesültek a bérmegállapodásról szóló vitákról. Ma már se érdekegyeztetés, se vita, megállapodásról pedig szó sincs. Vitathatatlan, hogy ennek hátterét az Orbán-kormány alakította ki, de a szakszervezeti konföderációk nem hibáztak?
- Kezdem inkább azzal, hogy mi mit csináltunk rosszul. Ez így korrekt. Szerintem mi elkényeztettük a szakszervezeteket. Helyzetbe hoztuk és komolyan vettük őket, minden létező kérdést megtárgyaltunk velük, a munkájukhoz még erőforrást is biztosítottunk. Összeültek, kiszámolták, hogy mennyi pénzre van szükségük a munkájukhoz, és mi utaltuk nekik. Még a nyilvánosságért sem kellett megdolgozniuk, az általában szeptembertől decemberig tartó nyílt vitás bérmegállapodás egy fontos téma volt a híradásokban. Minden héten, mint a balerinák, úgy szerepeltek a tévékben, rádiókban, újságokban. Mindenki ismerte a szakszervezeti vezetőket, akiknek volt lehetőségük arra, hogy megmutassák, mennyit küzdenek, harcolnak a munkavállalókért. Minden évben, minden tárgyalás végén megállapodtunk, ennek eredményeként 2002-10 között a reálkeresetek emelkedtek. De úgy tűnik, ebben a helyzetbe belekényelmesedtek. Most nincs semmi, leírták őket, nincs terepük, fórumuk, ahol elmondhatják a véleményüket. De úgy tűnik, nem is nagyon akarják. Négy év alatt a keresetek vásárlóértéke semmit nem javult A szakszervezetek erőforrásai is elapadtak. (…)