Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Az asszimiláció feltételeit viszont a befogadó – régi és rossz szóval, a gazdanép – folytonosan változtathatta.
„A magyar-zsidó együttélés – ezek tüzes szavak, kivált az emlékezések fáklyájánál. Miközben ugyanis a zsidóság együttélést kívánó része honszerelemtől égve maradéktalan magyarnak vágyta magát, ez az áhított többségi társadalom részéről igencsak ritka alkalmak idején valósult meg. A jeles történész és szociológus, Karády Viktor a többségi társadalom kimondatlan, mégis érvényes asszimilációs ajánlatáról beszél, amelyet a betagozódást áhító és elfogadó zsidóság megértett és értelmezett, belenyugodott vagy örült neki, a sátrát el nem mozdította a Duna-Tisza közéről. Az asszimiláció feltételeit viszont a befogadó – régi és rossz szóval, a gazdanép – folytonosan változtathatta. Mihelyt az egyik feltétel teljesült, tüstént magasabbra tették a lécet. A kölcsönös vonzalom liberális szakaszára az asszimilációs bizalmatlanság kora következett. A nyelvi asszimiláció teljesítésével sem valósult meg a társadalmi egyenjogúság. Az izraelita vagy Mózes-hitű testvérből egy villanás alatt született meg a büdös zsidó, ha bűnbakra volt szükség.