Teljes foglalkoztatottság az időkapszulában

„»A magyar kormánynak az a célja, hogy teljes foglalkoztatottság legyen Magyarországon – mondta Orbán Viktor Ózdon, a hajdani kohászati üzemek egy romos csarnokában, a 2,5 milliárd forintba kerülő digitális archívum időkapszulájának elhelyezése előtt, csütörtökön.«

A lélegzetem elállt a gyönyörtől, le kellett parkolnom egy pillanatra, a könnyeket kitörölnöm a szememből, és nagyokat nyelve még percekig néztem a Budakeszi melletti taknyos mezőket (enyhe idő, az): …teljes foglalkoztatottság... időkapszula... romos csarnok... 2,5 milliárdos digitális archívum…

Fantasztikus.

Tudományos.

Asimov. (Az idő meg mint a Stalker. Enyhe.)

Előttem volt Ózd, az üvegkupolák, a króm felhőkarcolók és az időkapszulák teljes foglalkoztatottságú városa: a miniszterelnök jellegzetes posztindusztriál scifikulisszában, csillogó fémfelületek, acéllépcsők, korlátok az egykori kohó romos oszlopai között, kormos, apró ablakok, földöntúli elektromos fények, kékesen villódzik a háttérben néhány Tesla-dinamó, zümmögnek a Széles-féle energiacellák, a Milliárdos Digitális Archívum, és a miniszterelnök, igen, kiszáll az időkapszulából, kicsit mintha maga is villódzna, mintha önmaga hologramja volna, talán még kicsit áttetsző is, opacity 60-70 százalék, és néhány határozott mozdulattal, mintha Tereminen játszana, megteremti a teljes foglalkoztatottságot, aztán egy alufólia-sisakos ember az irányítópulthoz lép, karok, kapcsolók között matat, a legnagyobb kart lassan előrenyomja, a zümmögés egyre hangosabb, a hang frekvenciája nő, sikoltó zúgássá válik, ekkor egy másik, piros kart hátracsap, hirtelen fölizzik egy gigantikus, elektromágneses tekercsre emlékeztető ív, a dimenziókapu, a gravitáció eltűnik hirtelen, amikor a miniszterelnök a kapun belép, egy villanás, majd apró pontba zsugorodik és kialszik minden fény, mintha elzárnánk egy Kékes tévét.

A miniszterelnök a jövőbe távozott.”