Ki parancsol megálljt a kocakocogóknak?

„A Margitsziget, mint azt tudni illik, a boldog békeidőkben valaha a főváros toronymagasan legkellemesebb helye volt. Finom úriemberek, elegáns dámák sétáltak árnyas fái alatt, hangulatos padjain művelt beszélgetések folytak irodalomról, zenéről, fennkölt és tudós dologkról, olyasmikről, amikről ma már, a valóságsók, a drogok és a techno »zene« korában senkinek sem jutna eszébe beszélgetni, mert műveltség, intelligencia és tárgyi tudás megfelelő ismeretanyaga híján nem is tudna mit mondani.

Ebbe az idillbe rondított bele annak idején Kun »Kohn« Béla, aki külvárosi proletárgyerekek barbár hordáit eresztette rá a Műveltség, Finomság és Intelligencia valaha volt szigetére.

A mai kor modern kunbélái a nyugati médiák és hollywoodi filmesek, akik a fitnessfasizmus agymosó ideológiáját okádják a világra, és ennek következményeként a sziget megtelt úgynevezett kocogókkal, a modern proletárgyerekekkel, akik esztétikusnak legkevésbé sem nevezhető látványukkal és kellemetlen szagukkal is csökkentik fővárosunk fényét.

Sajnos a mai magyarokra, illetve sokukra jellemző ez a kritikátlan Amerika-majmolás, pedig könnyű belátni, hogy a sziget körüli futkározás valójában összeegyeztethetetlen a magyarság nemzeti karakterével. Hát hova jutottak volna Árpádék tornacipőben, idétlen csillogó gatyákban? Kiröhögték volna őket Vereckénél az avarok!

A kocogásőrület mára túllépett minden egészségesnek nevezhető határt, és a Frankel Leó utcától a Jászai Marianna térig a sziget környékét ellepték az ízléstelen, erkölcstelen ruhákba öltözött, fertelmes izzadságszagot árasztó »sportolók«.”