Csillag - de milyen?

„Március 14-én a Dohány utcai zsinagóga előtti téren tartottak egy nagyon szép megemlékezést 1848 emlékére. Számos beszéd hangzott el, közülük kiemelem Róbert Péter egyetemi docens előadását, ő ugyanis részletesen és pontosan bemutatta a zsidók részvételét a forradalomban, adatokkal, számokkal, hiteles idézetekkel illusztrálva mondanivalóját.

Gondoltam, nyilván azonnal megkeresik a nagy televíziók és rádiók, és másnap hosszú részleteket közölnek tőle. Bizonyára az én hibám, de nemhogy Róbert Péter beszédéből nem találtam sehol részletet, hanem még híradást sem találtam erről az eseményről. Pedig néztem a Magyar Televíziót, szokásomtól eltérően végigültem két híradót, valamint az ünnepi élő közvetítéseket, meghallgattam a tudósításoknak álcázott választási propagandát és szemérmetlen kormány-hízelgést, de arról, hogy a Mazsihisz ünnepséget rendezett a forradalom és szabadságharc évfordulóján, egy szót sem hallottam.

Egyébként volt valami szívszorító abban, amint a Dohány utca sarkán, bámész nézelődő arrajárók előtt a zsidó iskolásgyerekek, mellükön hatágú kokárdával énekelték a Kossuth-nótát. A Himnusz alatt mi, ünneplők vigyázzban álltunk. A nézelődők a Dohány utca túlsó oldalán valamit rágcsáltak zsebredugott kézzel, aztán elsétáltak. Eszembe jut az auschwitzi kép a rámpán álló két kisfiúról, Bocskay-ruhában, sárga csillaggal. Vigyázott a fényképész, nem látszik a háttérben a krematórium.”