„Ha jobban megnézzük, a kampányban valahogy visszaáll a természet rendje. A szamarak szamárságokat, a marhák marhaságokat, az ökrök ökörségeket mondanak. Mentális okokból most elhagyjuk ezek részletes zoológiai és politológiai elemzését.
Csak jelezzük, az egyik megetetné az éhező gyermekeket, a másik visszaállítaná a jogállamot, a harmadik megszüntetné a közmédiát, a negyedik visszahozná a szabadságot, ne is folytassuk.
De itt van ez a volt miniszterelnök (most nem a hiperaktív böszmére gondolok, hanem a pislogósra), szóval itt van ez a jelenség, aki állítólag nem politikusként volt miniszterelnök, aki állítólag felhagyott a politikával, aztán mégsem hagyott fel, sőt, amerikai tanácsadóira hallgatva ismét bedobta magát, aztán amerikai tanácsadóira hallgatva nyugodt hangon bejelentette egész hazám népének, hogy ő lesz Magyarország miniszterelnöke. Aztán valahogy mégiscsak hátrébb lépett (no, nem sokat, csak ahhoz éppen eleget, hogy annulálja egykori magabiztos kijelentését és ezzel együtt önmagát), aztán valahogy mégiscsak bevonta azt, akit eddig sehogy sem akart bevonni (ezzel is annulálta egykori magabiztos kijelentését és ezzel együtt önmagát), de nem baj. Azért vannak a rendkívül okos amerikai tanácsadók, hogy rendkívül okos tanácsokat adjanak. Ők egyébként is olyasfélék lehetnek, mint a számítógépek, csak két szót ismernek, igen vagy nem.”