A szörny-emlékmű

„Aztán itt van a Szabadság térre tervezett »megszállási« emlékmű, amelyet többek között olyan avatott, ráadásul bal oldali elfogultsággal nem gyanúsítható történész is, mint Ungváry Krisztián, joggal nevez borzalomnak. A tervezett emlékmű üzenete sokak szerint ellentmondásos és zavaros. Szerintünk viszont egyáltalán nem: túl az esztétikai értéktelenségen, mélyen sérti a mártírok emlékét és minden tisztességes demokratát felháborít ez kompozíció-szörny. Mert mire véljük azt, hogy a német birodalmi sas rátámad és legyűri Gábriel arkangyalt, aki nem mellékesen - a rítus a szerint - az ókori zsidó nép egyik segítője és oltalmazója? Az egyébként tömény giccs egyértelműen azt sugallja, hogy csak a náci Németország 1944 március 19-ike megszállása, vagyis a birodalmi sas győzelme, miden baj és gonosztett okozója, aminek a Horthy-Magyarország csak kiszolgáltatott elszenvedője volt. Ez így egyszerűen hazugság - mi több - politikai pornográfia! (…)

Az 1944-es német megszállást aligha lehet valóban megszállásnak nevezni. A »megszállás« fogalom ugyanis azt jelenti, hogy a megszállt ország ellenáll. Ha más eszköze nincs, akkor legalább a passzív rezisztencia fegyverével száll szembe a megszállóval. Ehelyett Horthy-kormányzó a helyén maradt, kinevezte a többé-kevésbé a németek kedve szerinti Sztójay-kormányt, ezzel legitimálta annak minden gaztettét, aktív részvételét a példátlan méretű és intenzitású zsidóüldözésben, halába deportálásban. Szemet hunyt a fölött is, hogy a magyar érdekek ellenére a frontra - a biztos halálba - küldtek újabb és újabb magyar alakulatokat. Hazug a szoborcsoportnak az az üzenete is, hogy a szegény - a gyilkos birodalmi sasnak kiszolgáltatott -, kis magyar állam áldozat volt! Az akkori magyar állam, az erőszakszervek, a közigazgatás nagy része, a kormány tagjai - egyenesen Horthy államfőig -, tettestársai és bűnrészesei voltak a náci Németországnak.”